Nem az a fontos, hogy legyen füzete annak a gyermeknek, járjon rendesen iskolába? Egy szegény roma leányzó is megkezdte az V. osztályt, de amióta figyelem az itteni oktatást, azt veszem észre, hogy mindent megtesznek, hogy a roma gyerekek elhagyják az iskolát. Soha egy tanító vagy osztályfőnök meg nem nézi, milyenek a körülményeik, hány testvérük van, és egyáltalán hogy élnek. Kiadnak egy kérdőívet, amit meggyőződésem szerint senki sem olvas el... Ezeknek a gyermekeknek a felzárkóztatásában senki sem segít, pedig nagy szükségük volna rá. Így csak növelik az írástudatlan, tanulatlan réteget. Majd ha nem lesznek gyermekek, akik iskolába járjanak, mert a tehetősebb szülők beviszik Sepsiszentgyörgyre őket, akkor a tanároknak, tanítóknak sem lesz munkahelyük, a falvaknak pedig nem lesz iskolájuk.

SZABÓ LAJOS, Kisborosnyó. Olvastam a nyáron, hogy valakit átvertek a csatornajavító „szakik”, és tudatni kívánom, hogy a jelenség általános. Javítják a faluban az utat, és a feleségem megegyezett valakivel – ha jól tudom, az utászok egyik sofőrjével – egy új bejárati lépcső elkészítéséről. 100 lejt kért mindössze az anyagon kívül, azért, hogy a régi lépcsőt eltüntesse és újat öntsön helyette. Neki is fogott a légkalapáccsal, öt percig dolgozott a lépcső feltörésén, de félbehagyta, hogy másnap folytatja – ám kérte a megegyezett összeg felét. Szerencsére nem fizettem, azt mondtam, majd, ha befejezte. Ezzel elment, és többet vissza sem jött, de megbosszulta a történteket: a kapunk előtt az útjavítás miatt feltört utat úgy hagyták a felgörbített vasakkal, hogy egy hétig ki sem tudtam járni a kocsival, aztán pedig kiöntötték tessék-lássék a betont és lefödték a sáncot, de a kiálló vasakat én kellett lekalapáljam, hogy közlekedni tudjak. A lépcsőnk pedig úgy maradt feltörve...