Az a könnyedség, ahogy a román politikusok fehérnek hazudják a feketét, egészen elképesztő. Félénk és állandóan hibázó kormányfőnk Brüsszelben szemrebbenés nélkül biztosította az Európai Parlament szociáldemokrata frakcióját arról, hogy ők aztán nem kampányolnak az azonos neműek házassága ellen, Isten őrizz! Ugyanúgy nyilatkozott jóval magabiztosabb szenátusi elnökünk is liberális kollégáinak, miközben mindketten pontosan tudták, hogy itthon, Romániában pártjaik is teljes erőbedobással tolják a „hagyományos” család szekerét, ami részben a kormányok nemtörődömsége miatt nyikorog.
De nem ez volt az egyetlen kísérlet a nyugati partnerek félrevezetésére: miután másfél évig sem tudták elhitetni velük, hogy a román igazságügy megreformálásának nemes jelszava alatt nem a korrupcióval gyanúsított vagy esetenként el is ítélt politikusok felmentésén dolgoznak, másfél hónapja új nótával próbálják elaltatni a figyelmüket. Azt állítja a saját anyanyelvével is nehezen boldoguló, kilencévi EP-képviselői munka (?) után is tolmácsra szoruló Viorica Dăncilă, hogy augusztus 10-én bedrogozott külföldiek miatt kellett a csendőrségnek beavatkoznia. Pár hete még államcsíny-kísérletet emlegetett, sőt, le is írta mindezt az Európai Bizottsághoz címzett levelében – amire természetesen nem kapott választ. Az európai politikusok ugyanis távolról sem annyira vakok és süketek, mint ahogy ezt román földön hiszik, és vannak megbízható tájékozódási forrásaik arról is, ami valójában nálunk történik. A bukaresti vezetők nem győztek meg senkit arról, hogy fordítva állnak a dolgok, sőt, nagyon is szánalmas teljesítményt nyújtottak. A legrosszabb mégis az, hogy ezt maguk sem veszik észre.
És a szemfényvesztés folytatódik. Itthon a tavalyi nagy adóreform és dübörgő gazdaság jótékony hatásait ismételgetik már jó ideje, mintha a nyilatkozatok elfednék azt a tényt, hogy nem a jólét növekedett az elmúlt években, hanem a szegénység. A legfrissebb hazugság a hézagos nyelvtani ismeretekkel rendelkező, hibáktól hemzsegő tankönyveket kiadó Valentin Popa volt oktatási miniszteré, aki hirtelen a magyar gyermekek románnyelv-tudása miatt kezdett aggódni, és hazafiúi köntösbe öltöztetett lemondásával azonnal félresiklatta az érdemi vitát diákjaink nyomorúságáról.
Így botladozunk hazugságról hazugságra, és bár mindegyik nagyon hamar kiderül, politikusaink pirulás nélkül állnak elő a következővel. Elkerülhetetlen a párhuzam Gyurcsány Ferenc hírhedt őszödi beszédével: „másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este”. 12 éve, 2006 májusában mondta ezt, és bár nem bukott bele rögtön, ma már nem számít komoly politikai erőnek.
Talán itt is erre van szükség a továbblépéshez: beismerésre. Mert amíg vezetőink mások és önmaguk ámításán ügyködnek, addig esélyünk sincs arra, hogy megtaláljuk a kivezető utat a hazugságok zsákutcájából.