Benedek Elek születésnapja ünnep a magyar gyerekek számára: tudatot nyitogató, álomba ringató, csodákra biztató, elkápráztató történetek százait adta nekik, a jóra és szépre leginkább fogékonyaknak. Elek apó a maga valóságában közel kilencven éve nincs köztünk, de szelleme olyannyira itt él, hogy szinte tapinthatóvá válik fizikailag is. Aki kicsit is kételkedik ebben, a népmese napja alkalmával bandukoljon ki Kisbaconba, és saját szemével győződjön meg arról, hogy a meséin éppen felnövők számára mennyire igaz személy ő. A legkisebbek nem emlékezni, hanem találkozni, rámosolyogni, cinkosan összekacsintani és parolázni járnak a Mari-lakhoz, de még a temetőbe is. Sírjára is úgy helyezik a virágot, mintha kezébe adnák.
A Mari-lak udvarán szombaton a gyerekekhez előbb Szabó Réka szólt, és vázolta a nagy mesemondó életét, írói pályáját, a közéletben vállalt szerepét, majd emberi nagyságát emelte ki: amikor mások elmenekültek, ő küldetéstudatból hazatért, hogy a gyerekek nevelése által szülőföldjét szolgálhassa. Elek apó dédunokája úgy vélte, a népmese napját megteremtők nagyon helyesen jártak el, amikor a kisbaconi mesemondó születésnapját választották az ünneplésre: jelentős munkássága mellett emberségével és becsületességével is példát mutat az új nemzedékek számára.
A Mari-lakba nem fért be egyszerre a gyerekhad, ezért csoportokba szervezetten tekintették meg azokat a szobákat, ahol Elek apó dolgozott és azokat személyes tárgyakat, amiket használt – ott hallhattak történeteket lapszerkesztésről, barátairól, boldog házasságáról, családi életéről, utolsó napjáról és temetéséről is. Amíg egy csoport bent volt, a várakozók ehettek Elek apó almájából, az udvaron pedig Meseország lakóival találkozhattak. Kővárat ostromolhatott, sárkányerőt szerezhetett, megküzdhetett a boszorkánnyal, megmondhatta a tétovázó királylánynak, milyen ruhát öltsön magára és milyen ékszerekkel díszítse magát, vagy éppen a csigaudvarban életbölcsességet szerezhetett, aki vállalta a kihívásokat.
Az emlékháztól példás rendben vonultak a gyerekek a falun és a Temető utcán át Benedek Elek és neje, a férje nélkül élni nem tudó, ezért utána haló Fischer Mária sírjáig, ahol virággal borították be nyughelyüket.
A kultúrotthon kertjében szendvicset majszolgatva és forró teát szürcsölgetve vendégséget ült az ünneplő sereg, majd a nagy és befogadó termében a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyerekszínház művészei, Halmágyi Éva és Bonczidai Dezső Piroska és farkas című klasszikus mesét fabulákkal megspékelten, számtalan humoros pillanattal megtűzdelve adták elő a gyerekek nagy örömére.
