A június 1-jei helyhatósági választások eredményeként a tizenhárom tagú zabolai tanácsban az RMDSZ-t hét, a Magyar Polgári Pártot négy, a román koalíciót két tanácstag képviseli. A testület hét szavazattal az MPP színeiben mandátumot nyerő Fejér Leventét választotta a község alpolgármesterévé.
Zabolai családban született 1973-ban Kovásznán, az általános iskolát Zabolán végezte, a kézdivásárhelyi Apor Péter Mezőgazdasági Líceum állategészségügy szakán érettségizett, majd elvégezte a bukaresti testnevelési egyetemet, de nem államvizsgázott. 1992 és 2000 között helyettesítő testnevelő tanárként, majd 2000-től alpolgármesterré választásáig a kézdivásárhelyi városi kórház pszichiátriai osztályán dolgozott, munkahelye 2005-ig a zabolai Mikes-kastélyban volt. Felesége, Ágota tanítónő, van egy ötéves kisfia, Ákos.
— MPP-sként milyen az RMDSZ-többségű zabolai önkormányzatban dolgozni, van-e esély érvényesíteni a párt programjában kitűzött terveket, célokat?
— Elmondhatom, hogy a helyi tanácsban jelenleg megértés honol. Már az első ülés előtt a testület összes képviselőjével együtt leszögeztük, hogy nekünk egyetlen célunk a község érdekeit képviselni. Ne azt nézzük, ki milyen párt színeiben szerzett mandátumot, hanem azt, hogy mit kell tennünk a község fejlődéséért, a lakosság boldogulásáért. Tehát a tanácsülések előtt megbeszéljük a prioritásokat, már akkor közös álláspontot alakítunk ki, s így tudjuk, hogy a plénumon minden képviselő részéről megvan a százszázalékos támogatás.
— A polgármesterrel milyen a viszonya?
— Egyelőre nagyon jó az együttműködésünk. Eddig nem volt köztünk nézeteltérés. Bizonyára ő is úgy közelíti meg a dolgokat, hogy mindkettőnknek jó legyen, én is abban járok, hogy a hatáskörömbe tartozó feladatokat kifogástalanul elvégezzem.
— Milyen hatásköröket kapott?
— A szociális munkások, a környezetvédelem, az utak, sáncok karbantartása, a patakmedrek tisztán tartása, a legeltetés fölött őrködöm, és én felügyelem az építkezéseket.
— A beiktatása óta eltelt rövid idő alatt mit tapasztalt, e területeken mik a gondok?
— A legtöbb tennivaló a környezetvédelemnél akad. A szemétgyűjtés nem a legmegfelelőbb. A szociális munkások szedik össze a szemetet egy utánfutóval, ami az európai normák szerint sem megfelelő. A szemétdomb környékén hiába próbáljuk a szemetet összenyomatni s a helyet valamennyire tisztán tartani, az emberek nem becsülik meg a munkánkat, szanaszét ürítik le a hulladékot. Mindenhonnan ide hozzák, még Gelencéről, Kovásznáról, sőt, Kézdivásárhelyről is. A másik nagy gond az illegális legeltetés. Itt még rengeteg a tennivaló, főként tavasszal és nyár elején. A pásztorok nem tartják tiszteletben a magántulajdont, a nyájakkal későn vonulnak ki a mezőről, ott legeltetnek, ahol akarnak.
— E gondokat miként lehetne megoldani?
— Szerintem a legeltetési problémákat csak úgy lehet megoldani, ha érdekegyeztető gyűlést hívunk össze a földtulajdonosokkal és a pásztorokkal, közösen el kell dönteni, hogy tulajdonképpen mit akarunk, mezőgazdaságot vagy juhtenyésztést. Mert hiába van olyan gazda, aki nem adja bérbe a területét legeltetésre, ha mások bérbe adnak 40—50 hektárt. Azt nem lehet bekeríteni, és persze, hogy az állatok a szomszéd területekre is bemennek. Ilyenkor az ember hibáztatja a pásztort, de a szomszédot is, hogy miért adta bérbe. Tehát e kérdéseket tisztázni kell, ugyanakkor meg kell szabni, hogy mettől meddig lehet a mezőn legeltetni. Mert ha jól megszámítjuk, itt az emberek egy évből csak két hónapot rendelkeznek a saját földjükkel, tovább a juhnyájak uralják.
— Úgy tudom, a helyi tanácsnak van a legeltetésre vonatkozó határozata, amelyet végre kellene hajtani, tiszteletben is kellene tartani…
— Valóban létezik egy ilyen határozat, és azt végre fogjuk hajtani.
— A szeméttel mi lesz?
— Szerződést kellene kötni az elszállításra, és ne a falu határát tömjük mocsokkal.
— Mandátuma végéig mit szeretne elérni, hogy majd megelégedéssel tudja nyugtázni: ama bizonyos megvalósítás az ön érdeme is?
— Elsősorban az erdők és mezők tulajdonjogának véglegesítése lenne a fontos, úgy, hogy mindenkit ki tudjunk elégíteni, mert itt még rengeteg a hiányosság. Hiányoznak területek, s nem tudom megérteni, hogyan. Nekem is hatalmas elégtétel lenne, ha a földosztást végre be tudnánk fejezni, és tudnánk, hogy az emberek visszakapták jogos tulajdonukat. Ugyanakkor szeretném, ha mérséklődne a környezetszennyezés, s beindulna az igazi falusi turizmus, amely alig kezdte bontogatni a szárnyait. No de nem hallgathatom el, hogy az eltelt szűk másfél hónap alatt már értünk el eredményeket.
— Mondjon legalább egyet.
— Például megoldottuk a szörcsei legelő körüli zűrzavart. Kiderült, hogy az emberek olyan területre is fizettek legelőbért, amelyen nem is legeltettek. A kataszteri hivatalon egyeztettük a papírokat, és tisztázódott az ügy. Ugyanakkor jó pár ember átvehette az erdőterületét, aminek kimérésére eddig valamilyen okból nem került sor. Most telekkönyveztetünk 350 hektár községi erdőt, amire eddig szintén nem került sor. Szóval, beindult a munka…
— Sok sikert kívánunk!
