Húsz esztendővel ezelőtt volt a Sepsiszentgyörgyön Libocban emelt evangélikus-lutheránus templom szentelő-avató ünnepsége, amikor néhai Mózes Árpád püspök jelenlétében megszólalt a külsejében-belsejében megnyerő szépségű új templomharang együttese – a most vasárnapi hálaadó istentiszteleten elismerő oklevélben részesültek mindazon személyiségek, akik valamelyest részesei voltak a templomépítésnek: Makay Tamás tervező, Incze Sándor ny. református esperes, Csatlós Huba építészmérnök, Bartha János vállalkozó, Pál Gyula közgazdász, Zsók József építőmester és az egyházközség jelenlegi lelkipásztora, Zelenák József esperes, püspökhelyettes.
A vasárnapi istentiszteletet megelőzően szombaton gyülekezeti hétvégére gyűlt össze a város evangélikus-lutheránus közössége a sepsikőröspataki Diakóniai Központban, hogy emlékezzen temploma építésének jubileumára, s hogy meghallgathassák a családi nap üzenetét-jelentőségét, Szegedi László kőhalmi református lelkipásztor, egyházkerületi missziói előadó családról szóló előadását. A jelenlevőkkel együtt hangzott fel a Hozzád száll az énekem. Nagy Adél evangélikus lelkész a 127. zsoltár zarándokénekét olvasta áhítatában: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.
Zelenák József régi kedves kollégájaként üdvözölte az ünnepi előadót, aki alkalmi beszédét éppen a hétvégén zajló hazai referendum témakörére hangolta, kiemelve nemcsak egyháza, hanem a történelmi egyházak klérusának témakörrel kapcsolatos, sejthető egybehangzó véleményét. Ótestamentumi történetből (Mózes I. 34) vezette le azokat a szigorú szabályokat, amelyeket minden magyar családnak be kell tartania: apának, anyáknak és a felnövekvő gyermekeknek is, hogy a közerkölcs élő megtartóerőként ványolhassa egybe a szétszakíthatatlan családot mint élő sejtet, egyetlen olyan közösséget, amelynek útján haladni kötelesek vagyunk. Az előadó a saját egyházközségének szórványkollégiumában évek óta felnevelt keresztyén fiatalok körében tapasztalt igaz történetekkel támasztotta alá a bibliai tanítás igazát, a családi nevelés reguláinak megkerülhetetlenségét, célzott a vegyes házasságok bibliai szigorára: csak a bibliai tükörbe nézve igazodhat el bárki a család nélkülözhetetlen megtartó szigorának kérdésében! – jelentette ki.
Vasárnap úrvacsoraosztással egybekötött hálaadó istentisztelettel és szeretetvendégséggel zárult a kétnapos gyülekezeti hétvége, amelyet ünnepet köszöntő műsorszámok tettek emlékezetessé.
– Reménytelennek mutatkozó kezdeményezésnek tűnt huszon-egynéhány esztendővel ezelőtt, hogy valaha is új evangélikus templom épülhessen a megyeszékhelyen – elevenítette fel a kezdeteket Incze Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, volt esperes. – Nagyszámú evangélikus közösség telepedett a barcasági falvakból városunkba. Teológiai kortársamat, Mózes Árpád későbbi püspököt erről az álomnak tűnő tervről nem kellett meggyőznöm. Ezt jeleztük Orbán Árpád akkori megyevezetőnek és Albert Álmos polgármesternek jómagam és Bartha János, az állami gazdaság mérnök-igazgatója: van, akinek építeni – mondtuk –, és a helyet is megjelöltük. Nekünk, négy történelmi magyar felekezethez tartozóknak szökött csírába tehát az akkor álomnak tűnő elképzelésünk, s ma – Istennek hála – áll a csodálatos istenháza, sokak lelki mentsvára, városunk büszkesége.
