Mindannak ellenére, hogy az idők folyamán karbantartására figyelmet fordítottak, nem lehettek elégedettek. Két éve például a kolozsvári levéltártól érkező kutatók arra figyelmeztették, hogy kegytárgyaikat és régi jegyzőkönyveiket költöztessék el a parókia alsó részéből, ahol az iroda van berendezve, mert a folyamatosan nedvesedő falak veszélyt jelentenek épségükre nézve; a temető kerítése falán és templomtornyon végigfutó repedések pedig a leomlás veszélyét hordozták magukban.

Első lépésként, a hívek hozzájárulásával a parókia és a csűr közé megépítették a filagóriát. Alapterületre nem nagy, oldalai még nincsenek az elképzelés szerint méretre vágott, szép deszkával beépítve, azaz jóformán csak jól elkészített födémről beszélhetünk, mégis fontos szerep jutott neki az elmúlt időszakban: ide költöztették ki a templomból a padokat és a bútorzatot, s adott helyet öt héten keresztül az istentiszteleteknek, majd remek helyszíne volt a vakációs bibliahétnek is, amikor esetenként harmincnál is több gyerek és fiatal tanult ott Istenről.

Üdvözölendő, hogy a csűr és az istálló közös épülete megmaradt. Négy éve a presbiterek nem tudtak megegyezni, mi is legyen a sorsa, ezért közgyűlést hívtak össze, s döntöttek végül a lebontás mellett. Úgy gondolták, régi, a lelkész házaspár amúgy sem tart állatot, nincs arra már szükség, anyagát pedig fel tudnák használni máshol is. Az egyházközség gondnoka, a köz érdekében sokat áldozó Váncsa Jenő volt, aki azt mondta, fájuk és egyéb építőanyaguk van, amennyi szükséges, ezért akár saját költségén is megmenti a csűrt. Kiállásának most lett meg a szerepe: új, hasznos rendeltetést tudtak adni neki. Az egykori istálló vastag falára ablakot vágtak, ajtót és kandallószerű kályhát tettek, így hamarosan igencsak jó helyre lel a könyvtár, az irattár és a mintegy húsz embert befogadó tanácsterem; csűr részét pedig raktárként használják az elkövetkezendőkben.

A templomnál előbb a kert omladozófélben levő kőfalát kötötték meg, majd az istenháza belső felújítása következett, amely során a falak és a mennyezet hiányosságait tüntették el, és lebontották a templomteret nem megfelelően kimelegítő kályhát. Az utóbbi munkát nagy odafigyeléssel végezte a szakember, mert az új kályhát a régi cserepekből fogják újjáépíteni úgy, hogy az sokkal hatékonyabb legyen. Az idei feladatok közé tartozik még a templom hátsó, keleti falának három lábbal való megerősítése, a tizenegy ablak és az ajtó kicserélése. A padok állapota jó, de újjáfestésük szükséges. Ezek, valamint a karzatot burkoló, Nagy Béla tanító által 1973-ban festett részei igazi ékei a templomnak, ezért ezek is különleges bánásmódban fognak részesülni.

A jövő esztendő tennivalói közé tartozik még a templom és a temető környékének rendezése – a templom előtere elé kisebb, fából készített kieresztés kerül, a régi kapunak új helyet keresnek, helyettesítését szintén székely kapuval oldják meg, és gondot fordítanak a parókia udvarára is, ahol kisebb játszóteret is elkülönítenek.

„Hatalmas segítséget jelentett számunkra a Bethlen Gábor Alap közel negyedmillió lejes támogatása, de a templom és környékének felújítása mégiscsak sokak sikere. Rengeteget számított, hogy híveink közül többen közmunkát végeztek – segítségükkel tizenhat szekérnyi építőanyagot és egyéb hulladékot vittünk el! –, szépen adakoztak a helyiek és az elszármazottak is, úgyhogy az el nem számolható költségeket fedezni tudjuk, az önkormányzat nem anyagiakkal, hanem az engedélyek megszerzéséhez szükséges iratok összeállításában és az ügyintézésben tett sokat érdekünkben. Habár templomunk csak két év múlva, 2020-ban lesz kétszáz éves, úgy hiszem, egy ilyen beruházás után nem kell kivárnunk a kerek évfordulót, hiszen ünnepelnivalónk jövő esztendőben is lesz éppen elég” – mondotta Nagy Zsolt Attila lelkipásztor.