Ha egy párkapcsolatban, házasságban nem működik boldogítóan és építően a kommunikáció, változtatásra van szükség – akár külső segítség igénybevételével is. Azoknál a párkapcsolatoknál ugyanis, ahol a kommunikáció terén problémák jelentkeznek, és ezen nem változtatnak a felek, nem reagálnak, ott vagy a pár tagjai lesznek tartósan boldogtalanok a folyamatos és nagyon sokszor akaratlanul okozott szenvedés miatt, vagy pedig maga a kapcsolat fog lassan kiüresedni.
Valamennyien küszködünk a meghallgatás nehézségeivel. Általában a férfiakra jellemző tulajdonság, hogy meghallgatjuk a beszélgetőpartnerünket, és azonnal készen állunk arra, hogy tanácsot adjunk neki. Még sorolja a problémáit, de mi már kész tervvel várjuk a mondat végén a pontot, hogy aztán előterjeszthessük megoldásainkat.
Vannak, akik fölényes hozzáállással figyelnek. „Én nálad jobban csináltam volna” – gondolják magukban. A gond az, hogy időnként mondják is. De ha nem is fejtik ki véleményüket, magatartásuk távolságtartásról tanúskodik.
Van, aki közbeszól, amikor a másik beszél: „Igen, tudom én is.” Vagy elkezdi: „Én azonban…”, majd tovább mondja és elnémítja a beszélgetőpartnerét.
Végül van, aki úgy véli, hogy már mindent tud, amit a másik mondani akar, maga fejezi be a mondatot, vagy letorkolja a beszélőt, még akkor is, ha sikeresen megsejtette a dolgokat. A másik viszont úgy érzi, hogy nem hallgatták meg.
A meghallgatást meg lehet tanulni. Sikeres elsajátításának nélkülözhetetlen feltétele, hogy akarjuk is. Nem elég a jó szándék, csinálni kell.
Nagyon gyakran a testünkkel is beszélünk – többnyire tudattalanul. Sok mindent üzenhetünk egy arckifejezéssel, ahogyan a kezemet mozgatom, ahogy közel hajolok a társamhoz, vagy épp elhúzódom tőle, ahogyan ránézek és mosolygok. Sok esetben egy simogatás vagy csók többet ér, mint ezer szó.  
Időnként a csendünk is beszédes lehet. Mi, férfiak általában a saját fejünkben beszélünk, ezért hosszú ideig képesek vagyunk szó nélkül ellenni. Ez nem a harag, a megbántottság, a távolságtartás jele – csupán nem beszélünk. A némaságunk azonban akarva-akaratlan is sokat mondhat a társunknak. Ilyen esetben a csend beszél helyettünk, és olyan dolgokat mondhat, amit mi nem akarunk!
Talán többünkkel előfordult, hogy a feleségünk azt állította, hogy valami negatív dolgot mondtunk, de mi semmi ilyenre nem emlékeztünk? Igen, mert talán szavainkkal nem mondtuk, de a hallgatásunkkal igen. Amikor egy férfi hallgat, a nő kezdi úgy érezni, hogy nem szeretik.
A legtöbb férfi a „bensőséges kapcsolat” alatt a szexuális intimitást érti. Azt már kevesen tudjuk, hogy a szexuális intimitáshoz a nők esetében éppen az vezet, ami a legtöbb férfinak soha nem jutna eszébe: a beszélgetés.
A párkapcsolatban, a házasságban a szerelmünk folyamatosságának és növekedésének titka abban van, hogy párbeszédet fejlesztünk egymás között, bátran kitárulkozhatunk egymásnak, megtanuljuk meghallgatni egymást, és helyesen alkalmazzuk a szavak nélküli közlés művészetét társunk és magunk érdekében.
 

Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa