Például az európai parlamenti választásokkal együtt. Addig még azt is el lehetne érni, hogy a parlament törvénybe iktassa a népszavazáson való részvétel kötelezővé tételét, és akkor előbb-utóbb sikeres is lenne. Szociáldemokrata politikusok szerint, ami történt, az nem jó, mert ez a népszavazás a melegek győzelmét jelenti, és mostantól kezdve várhatóan majd még női, sőt, akár menyasszonyi ruhába öltözött férfiakat is láthatunk az utcán.
Optimistább elemzők is vannak, akik azt állítják: megmutattuk az uniónak, sőt, az egész világnak, hogy érvénytelenné tettük a népszavazást, így bizonyítva be Románia lakosságának a mindenféle kisebbségekkel szembeni toleranciáját. Ha netán rossz az idő a szavazás megejtésének két napján, akkor a választók távolmaradását a kedvezőtlen időjárási körülményekkel magyarázták volna politikusok, szakértők és hírmagyarázók, de most kénytelenek másképp megokolni a szavazók érdektelenségét és távolmaradását. Az embereket sajnos nem az érdekli, amit szavazásra bocsátottak, hanem olyan prózai dolgok, mint például a megélhetési gondok, a beteg egészségügy, a halotthalvány oktatási rendszer.
Különben is nálunk általában két különböző nemű ember akar együtt boldog lenni, és ezért házasodik hivatalosan össze, nem kell ahhoz alkotmánymódosítás. Aztán persze megtörténik, hogy a kezdetben boldogok végül mégiscsak boldogtalanok lesznek, és akkor kénytelenek elválni, ami elég macerás procedúra. Ezért irigyelhetik a homoszexuálisokat, mert ők nem esküdhetnek meg, és ha együtt élnek is, de megunják egymást, el sem kell válniuk.
A kampány elég gyenge volt, még naptárakat vagy golyóstollakat sem szórtak szokás szerint, de azt sem hallottam, hogy mititejt, sört, olajat vagy cukrot osztogattak volna Dragnea úr vörös bárói az általuk uralt megyékben, pedig választásokkor általában az a módi. A helyi kiskirályoknak, úgy látszik, főnökük nem adott semmit, amivel hatott volna rájuk, hogy a szavazókat az urnákhoz tereljék. Aztán oda jutottunk, hogy Dragnea úrral, amikor megjelent a választáson, a szavazóbizottság két tagja nem fogott kezet. A volt elnök, Băsescu kéznyújtására sem reagált egy tag. Lehet, attól féltek, hogy elkapják tőlük és továbbadják a disznópestist?
Az egyházak közül leginább az ortodox biztatta a szavazókat, hogy vegyenek részt a népszavazáson. A pokol és a gyehenna tüzével fenyegették a távolmaradókat, de mint egy felmérésből kiderült, a pokol létezésében csak a hívők kis százaléka hisz, és még ők is sokkal kevesebben vannak, mint akik a mennyország létezésében bíznak. És a pópa mit tud tenni, ha híve jövő vasárnap bevallja, bűnt követett el azzal, hogy nem ment el a népszavazásra? Feloldozza a bűnös lelket, és penitenciaként egy-két miatyánkkal többet szab ki rá, s kész. Az is baj, hogy az ortodox egyház hitelessége, szavahihetősége az utóbbi időkben sokat csökkent az ügyészség által a közpénzek ellopása miatt indított vizsgálatok és az egyház kebelében kirobbant homoszexuális botrányok miatt.
A választások előtt Iohannis elnök úr hallgatott, és most jól is járt. Utólag aztán megnyilvánult, és megtudhattuk tőle, hogy „bár különfélék, de mind románok vagyunk, és együtt kell tovább mennünk”. Toleranciát hirdetett, így reménykedhetünk, hogy ő is toleránsabb lesz, és nem támad majd meg minden, a kisebbségek sorsát esetleg kedvezően befolyásoló törvénykezdeményezést. A székelyföldi magyarokat még annyira sem érdekelte a népszavazás, mint a többségieket. Arra gondolhattak, hogy az ő nemleges szavazatukra az LGBT-sek (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek) érdekében már nincs is szükség, hisz az unióban többségben vannak azok az Európa tanácsi képviselők, akik harcolnak értük és a bevándorlókért, csak az őshonos kisebbségek jogai nem érdeklik őket.