A megnyitóünnepség a rendezvény ötletgazdája és első kurátora, Siklódi Zsolt emléke előtti egy perces néma tisztelgéssel kezdődött, majd Vécsi Nagy Zoltán, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője házigazdaként, a zsűri elnökeként és a tárlat rendezőjeként köszöntötte az egybegyűlteket, örömét fejezve ki, hogy végre „igazán megérkezett Európába a grafikai biennálé”.

Az idei rendezvény egyik legfontosabb pozitívuma, hogy az alkotók nagy számban reagáltak a koncepcióban megfogalmazott felvetésre: milyen ponton és hogyan találkoznak a hagyományos és a digitális technikai megoldások, milyen kölcsönhatásokat eredményeznek és milyen aktuális szellemi tartalmat képviselnek ezek az átfedések – fogalmazott megnyitóbeszédében Ferencz S. Apor, a szemle jelenlegi kurátora, aki szerint a digitális grafikai eszközök elterjedésével háttérbe szorultak a hagyományos technikák, de örömmel tapasztalt az alkotók körében egy, a hagyományos sokszorosító technikákhoz való, szerencsésnek mondható visszatérést is. Mint mondta, a minden tekintetben változatos anyagban, a hagyományos és kísérleti, a saját fejlesztésű egyéni és a digitális technikákon át számtalan nézőpont, szemlélet és stílus képviselteti magát, látható, hogyan reagálnak a különböző nemzetiségű és kultúrkörhöz tartozó művészek saját környezetük vagy a nagyvilág által feltett kérdésekre, hogyan dolgozzák fel a sajátos létproblémáikat.

Kányádi Iréne művészettörténész, a Partium Keresztény Egyetem adjunktusa megnyitóbeszédében hangsúlyozta, a digitális és analóg, a hagyományos és az új világ közötti átjárhatóság kihívására született alkotások adják az idei grafikai biennálé mércéjét, a beérkezett munkák hűen tükrözik azt a törekvést, hogyan lehet a két, látszólag ellentétes világ között organikus egyensúlyt találni. Siklodi Zsoltot idézve elmondta, a rendezvény célja: egymás mellé helyezni a lokálist az univerzálissal, és ezen keresztül megkeresni, meghatározni a világ különböző tájain megszülető grafikai törekvések helyét a globális trendekben.

Kijelentette: napjaink világszemléletben a centrum és periféria viszonya megváltozik, a monopoljellegű törekvések megszűnnek, és a hagyományos értelemben vett határterületek egyre inkább érvényesülni tudnak. Így az idei munkák nagy részének is sikerül átlépnie a földrajzi és kulturális határokat, és a magukban foglalt helyspecifikus értékeket egy közös nívóra emelve organikus párbeszédet kezdeményeznek egymással és a nézővel is. A grafikai szemle kiírása óta a székelyföldi művészek mellett a legtöbben Magyarországról, Romániából, Lengyelországból jelentkeznek, de érkeztek munkák Oroszországból, Szerbiából, Kínából és Indiából egyaránt. Európa majdnem minden országa képviselteti magát, és ezek mellett különleges színekkel teszik érdekesebbé a válogatást az iráni, japán, bangladesi, ghánai, nepáli, tajvani vagy vietnami munkák – mutatott rá a művészettörténész.

A versenykiállítás idén is Kovászna, Hargita és Maros megye tanácsának összefogása tette lehetővé, így a díjátadó ünnepségen tanácselnökök és más illusztris vendégek is tiszteletüket tették. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megnyitóbeszédében elmondta: más hasonló, székelyföldi identitáserősítő rendezvények mellett a Székelyföldi Grafikai Biennálé is a közös székelyföldi gondolkodás eredményeként született meg, azzal a hármas céllal, hogy meghatározzuk önmagunkat a képzőművészet nyelvén, megismertessük a kortárs művészekkel Székelyföldet mint a Kárpát-medence sajátos kulturális-művészeti színfoltját, és bemutassuk itthon, hogy melyek ma a grafikai törekvések a nagyvilágban.

Hegedűs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke szerint az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában című projekt egyik célja, hogy a román többség felismerje: mi nem idecsöppentünk, hanem ezer éve értéket teremtünk Erdélyben. „Mi nemcsak voltunk értékteremtőek, hanem ma is azok vagyunk, hisz az a közösség, amely ilyen szintű nemzetközi rendezvényt hoz létre, él, létezik, fejlődik, gyarapodik, és nemcsak a román társadalom felé mutatjuk meg magunkat, hanem Európa, a nagyvilág felé is” – hangsúlyozta.

„Ha Európában megkérdezzük, hogy mit tudnak rólunk, akkor kiderül, hogy sokan Drakula mítoszából eredeztetik a mi életterünket, és ez nincs rendben, mert nekünk európai szintű képzőművészeti, zenei, irodalmi alkotásaink is vannak, és azért is fontos számunkra ez a rendezvény, mert hozzájárulhat ahhoz, hogy Székelyföld hangsúlyosabbá váljon Európa kulturális térképén” – mondta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Maros megye tanácsának üzenetét Novák Csaba Zoltán szenátor tolmácsolta, aki a kultúra közösségmegtartó erejéről beszélt. „Mi, erdélyi magyarok annak is köszönhetjük, hogy más kisebbséghez hasonlóan nem söpört ki bennünket a történelem vihara a Kárpát-medencéből, hogy minden körülmények között újjá tudtuk építeni intézményes hátterünket, és mindig voltak kiváló alkotóink. Ezért is érdemes ilyen rendezvényekbe befektetni, mert ahol gazdag kultúra van, ott lesz jövő is” – mutatott rá a szenátor.

Balogh Attila Márton, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa részéről szólalt fel, hangsúlyozva, hogy a grafikai szemle a hagyományok és a megújulás ötvözésére tett kísérlet, amely komoly szakmai alázatot követel, de az átfedések rengeteg új utat tesznek járhatóvá. Kiemelte, a biennálé előkészítésében rendkívül fontos szerepe volt a tapasztalt és elismert nemzetközi szakemberekből álló zsűrinek is.

A köszöntőbeszédeket követően átadták az 5. Székelyföldi Grafikai Biennálé díjait. Több más elismerés mellett a Nagy Pálról elnevezett Maros megyei díjat Jakub Jaszewszki (Lengyelország), a Nagy Imréről elnevezett Hargita megyei díjat Art Werger (Egyesült Államok), a Plugor Sándorról elnevezett Kovászna megyei díjat pedig Samira Zamani (Németország) nyerte el. A Hargita Gyöngye által felajánlott 2000 eurós fődíjat Jing Liu (Kína) kapta Mesterek című sorozatáért.

A rendezvény szervezői, a hagyományokhoz híven, a grafikát a dzsesszzenével társították, így a díjátadó gálaműsor színvonalát idén a Luiza Zan–Sárik Péter duó dzsesszkoncertje emelte.