A kiállítás kurátora, Ligetfalvi Gergely szerint a Daniel Spoerri-féle élőképek Marcel Duchamp invenciója, a ready-made receptje alapján készültek, mely éppolyan egyszerű, mint amennyire frappáns: végy egy köznapi használati tárgyat, lásd el aláírással, címmel és dátummal, aztán prezentáld műtárgyként. Az a bizonyos Duchamp-féle híres piszoár például Forrás címmel kerül piedesztálra. Spoerri kiterjesztett ready-made-je az úgynevezett csapdakép, ahol a banális, mégis meglepetésekkel teli véletlen esik csapdába: a művész kiválaszt egy véletlen tárgyi szituációt, és a köznapi észrevétlenségből a kiállítótér falára emeli azt

 Az Eat Art esetében ezek étkezés utáni maradványegyüttesek, melyek által valójában a csendélet műfaját is megújítja Spoerri, a csendélet kimerevített pillanata ugyanis nála egy különös emlékhellyé változik, melyben a múlt egy-egy tünékeny, mégis jelentőségteljes szelete elevenedik meg. Sok mindenről árulkodnak ezek a falra függesztett asztallapok, melyek fölött egykor valóban étkeztek az emberek. „A csapdaképek egymást keresztező életutak térképei, az egykor volt testi jelenlét rekvizitumai. Profán ereklyék, egyben az anyagcsere mementói, a megállíthatatlan körforgásé, mely nélkül senki sem létezhet. Mindannyian ugyanannál az asztalnál ülünk” – hangsúlyozta Ligetfalvi Gergely a kiállítás megnyitószövegében, kiemelve, hogy Spoerri Eat Artja jóval több polgárpukkasztásnál és művészi gagnél.

A kiállítás kurátora azt is elmondta, 1968-ban a művész Restaurant Spoerri néven professzionálisan működő éttermet nyitott Düsseldorfban, melyben ő maga a „kreatív igazgató” szerepkörét töltötte be. A lokál ételválasztéka három részből állt: napi menüből, steakből és egzotikus menüből: elefántormány-steak, hangyaomlett, csörgőkígyó pörkölt is feltűnt például az étterem étlapján. Spoerri arra mutatott rá, hogy valójában szinte minden ehető: az undor és az élvezet közötti határvonal nem táplálkozástudományi elvek, hanem kulturális attitűdök mentén húzódik.

Daniel Spoerri: Hamis csapdakép (2007-2013), asszamblázs mozaik asztalon

Spoerri Eat Art bankettjei, kiállításmegnyitói relativizálni próbálták a társadalmi szokásrendeket, ő nem ételkölteményeket hozott létre, hanem „gasztronómiai színházat”. Híres Kockadobás Bankettjén például kockadobás alapján döntötték el, hogy ki mit fogyaszt, a gazdagok haute cuisine miniatűr fogásait vagy a szegények konyhájának bőséges adagjait. A „szegények” és a „gazdagok” egymással szemben ültek, utóbbiak pedig, hogy ne maradjanak éhen, a szegényektől kényszerültek alamizsnát koldulni. A Palindrom Banketten a kávé helyett sűrű, fekete gombalevest szolgáltak fel, a szivar rozskenyérből volt, a fagyigombócok közül pedig a málna paradicsommal készült, a pisztácia spenóttal ízesített krumplipüré volt, stb. A bankett végén a pincérek körbehordoztak egy asztalt, amelyen mintha kiborult volna egy vödörnyi háztartási szemét – de mindez marcipánból készült, így az előkelő vernisszázsközönség szemetet guberált.

Kispál Ágnes Evelyn, a Magma Kortárs Kiállítótér egyik vezetője szerint már több éve megszervezik Romániában a Galériák fehér éjszakáját, de a Magmát csak idén kérték fel, hogy csatlakozzon ehhez a kezdeményezéshez, ők pedig egyből igent mondtak, és egy Spoerri-hez méltó speciális programot találtak ki erre az alkalomra: arra kérték közönségüket, hogy hozza el a péntek esti vacsoráját, és ajánlja föl valaki másnak. Pontosabban mindenki a kiállítótérben fogyasztotta el a vacsoráját, de úgy, hogy a hosszú asztalon elhelyezett tálakat, tányérokat megszámozták, és sorshúzással döntötték el, hogy kinek melyik adag étel jár. A játékszabályokat Kispál Attila ismertette a vacsora megnyitóján, hangsúlyozva, hogy számukra is kísérlet ez a kiállítótérben szervezett közös étkezés, de mindez persze nem véletlen, hisz szervesen kapcsolódik a Spoerri-kiállításhoz. A vacsorát egy mennyezetre szerelt kamera rögzítette, melynek felvételét nemcsak dokumentálásra használják majd.

Miután a vendégek kihúzták számaikat egy fazékból, elkezdődött a vacsora, melyen a tintahalas spagettitől a túrós puliszkáig igen gazdag volt az ételkínálat, a fogyasztással egyenes arányban pedig a hangulat is egyre kötetlenebbé vált – késő este már az utcáról behívott koldusgyerekek is jóízűen falatoztak az asztal mellett. Magyarosi Imola színésznő lapunknak elmondta, azért jött el a rendezvényre, mert nagyon megtetszett neki az ötlet, hogy így közelítenek egy kiállítás tematikájához, hogy az ember adott esetben más érzékszerveit is bekapcsolhatja egy tárlat élvezetébe. „Érdekes, hogy a főztjén keresztül is megismerkedhet az ember idegenekkel, furcsa volt úgy készülni a vacsorára, hogy nem tudtuk, kinek főzünk. Valójában sok mindent elárul az étel arról, aki készítette” – fogalmazott a színésznő.