Téved, aki hiszi, hogy az Egyesült Államok vagy az Európai Unió vezető államainak diplomatái nem szólnak bele az Ukrajna és Magyarország közti konfliktusba. Már hogyne tennék, nem mindig nyíltan, hanem csak úgy suba alatt, diplomáciai csatornákon súgnak az ukránoknak, hogy ne törődjenek Magyarország tiltakozásával, szorítsanak még egyet a kárpátaljai magyarok nyakán. Az angol, francia, amerikai nagykövet nálunk is állandóan megnyilvánul, ha a korrupcióellenes harc lankadását vagy a jogállamiság sérülését látni véli.
De az Európai Tanács (ET) képviselői vagy a különféle jogvédő szervezetek sem győznek eleget sopánkodni, ha a bevándorlók vagy néminemű nemi kisebbségek jogainak sérülése merül fel, és állandóan hallatják hangjukat, ha az ilyenek jogai netán csorbát szenvednének. Ukrajnában ilyen szempontból, úgy látszik, minden rendben. Az ukrajnai kisebbségeket érintő oktatási vagy nyelvtörvény miatt nem őrjöngnek az oly nagy liberálisok, mint Guy Fehofstadt, és nem készítetnek Sargentini jelentéseket sem. De például felkérték a Velencei Bizottságot, hogy mondjon véleményt az ukrán tanügyi törvényről, és ők mondottak is olyant, amilyent szoktak, és amelyről mindkét fél büszkén állította, hogy nekik adtak igazat. A bizottság szokott tenni néhány ajánlást, ami a kutyát sem érdekel, hacsak nem a kóbor kutyák jogairól szól, amelyekért az állatvédők emelnek szót.
Pár nappal ezelőtt az amerikai nagykövet, David B. Cornstern is üzent, mégpedig a magyaroknak, és megemlítette, hogy tíz évig az volt az amerikai hozzáállás, hogy Magyarországgal nem tárgyalnak, aztán most már gesztusokat tettek, hiszen Trump leereszkedett odáig, hogy beszéljen Orbánnal, és a két külügyminiszter is találkozott már. E lépéseket most már viszonoznia kell a magyar félnek. Ez a Közép-európai Egyetemmel (CEU) kapcsolatos megegyezés vagy egy amerikai–magyar hadiipari megállapodás lehet. Például tessenek fegyvereket venni az amerikaiaktól. Lám, ezt Románia megtette, és azóta Trump már kétszer is löncsölt Iohannis elnökünkkel. És azután jött a lényeg: rosszallják, hogy a magyar kormány blokkolja a NATO–ukrán kommunikációt. Tehát nem az ukránokra szóltak rá, hogy hátrább az agarakkal, hanem a magyarokra. Mert Ukrajna ugyebár nagy ország, és háborúban is áll. Már nehogy Magyarország akadályozná meg a mesés amerikai fegyverszállítmányokat Ukrajnának! Vagy a nagyobb nyugati uniós országok elnéznék Ukrajna teljes jogú EU-s csatlakozásának bojkottálását? Inkább kirúgják Magyarországot az unióból, minthogy elveszítsenek egy ilyen nagy piacot. Az ilyesfajta amerikai és európai biztatások láttán, most az ukrán parlament elfogadott egy újabb törvényt a kisebbségek nyelvi jogainak korlátozásáról, amelynek be nem tartása pénzbírságtól egészen három évig terjedő szabadságvesztést vonhat maga után. Legjobb lenne börtönbe vetni a vétkesekké kikiáltottakat, ahol köztörvényesek közt megtanulhatnak ukránul. Ha nem beszélnek három év börtön után sem tökéletesen, akkor nyakukba sózhatnak még három évet. Az elítélendők névsorát a szélsőséges nacionalista Béketeremtő (Mitrovorec) szervezet tudná összeállítani, mert nekik már sikerült egy 300 személyes magyar „halállistát” összehozniuk azokról, akik Ukrajna ellenségei azáltal, hogy kettős állampolgárok. Az ukrán hivatalosságok mossák szájukat és kezeiket, hogy nekik semmi közük a dologhoz. Valószínű a marslakók keze van benne.
Az ukránok ilyen hősiesen és bátran nem mernének fellépni az oroszokkal szemben, mert azok vannak vagy kilencmillióan, és ráadásul hátuk mögött ott áll Putyin elnök is. Velük szemben a magyarok csak 130 ezren lehetnek (az összlakosság 0,3 százaléka).
Felvetődött az is, hogy deportálni kell őket. Mivel Ukrajna nem tudja például Szibériába elhurcolni, mert kivált a Szovjetunióból, emiatt helyben, Kárpátalján lehetne számukra internáló táborokat és esetleg krematóriumokat is építeni. Így a Béketeremtők tervét siker koronázhatná, békét teremtenének a vidéken, mert ha kiirtanák az ellenségeskedő magyarokat az utolsó szálig, akkor valóságos mennyei béke köszöntene Ukrajnára.