Az ógörög nemzeti játékok — olimpiai játékok (Zeusz tiszteletére), püthiák (Apollón isten tiszteletére), nemeai játékok (Zeusz tiszteletére), iszthmiák (Poszeidón tiszteletére), a heraia-játékok (Héra tiszteletére) — össznépi, istentiszteleti jellegű ünnepségek voltak. A versenyek, a vetélkedések (görögül agonok) során ugyanis áldozatot mutattak be isteneik — Zeusz, Héra, Apollón, Poszeidón — tiszteletére. Túl az istenek tiszteletén ezek a nemzeti játékok jelentős szerepet vállaltak a görög városállamok kultúrájának fejlődésében, az egymás közötti kapcsolatok fenntartásában, ápolásában és fejlesztésében. Lám-lám, mennyire kötődtek egymáshoz a társadalmi jelenségek, a sport, a kultúra, egyáltalán az emberek közötti kapcsolatok.
Hogy mennyire tiszták voltak ezek a versenyek, arról Hérodotosz, a görög történetírás atyja így emlékezik a termophülai csata kapcsán, amikor a perzsa hadak táborába néhány görög érkezett, és megkérdezte tőlük a perzsa király: Mit csinálnak most a hellének? — Az olimpiai játékok ünnepének hódolnak, abban gyönyörködnek, a győztesek egy-egy olajfaágból font koszorút kapnak — válaszolták a görögök. Ezt hallva az egyik perzsa vezér felkiáltott: Jaj nekünk, Mardóniosz! Milyen emberek ellen vezetsz te háborúba minket? Hisz ezek nem pénzért, hanem dicsőségért küzdenek!
Tudom, ma furcsán, talán hihetetlenül hangzik a ,,nem pénzért"... De hagyjuk ezt, van ennél nagyobb gond is. Gondolkozzunk egy kicsit: az ókori játékok idején két görög állam, Élisz és Spárta amolyan ,,istenbékét" (ekecheiriát) kötött az olimpiai játékok idejére. A megállapodást az i. e. VIII. században egy érckorongra vésték, azt pedig Zeusz templomába, Héra istennő oltalmába helyezték. Az istenbéke szent hellyé nyilvánította Olümpia ligetét, és kötelezett minden görögöt, hogy az olimpiai játékok idejére szüntessen meg minden fegyveres összetűzést. Ma, amikor 205 ország nevezett az olimpiára, mindennap bombák robbannak, fegyverek ropognak, emberéleteket követelve. 1972 óta nem kivétel maga az olimpia sem... Ezért rettegek, s szorítok a pekingi olimpiáért. Hadd emlékeztessek: 1936-ban, amikor a játékok történetében először tűnt fel az olimpiai láng, a következő szavakkal várták, hívták: Jöjj, szent láng! Világolj, melegíts, és ne aludj ki soha! Ők akkor, ott, Berlinben már tudtak valamit.
Mi ma sejtünk valamit, s ezért mondjuk: Jöjj, szent láng! Világítsd meg az eltévedt elméket, melegítsd fel a szíveket, lobbantsd békére, szeretetre az emberi lelkeket.
