Lőrincz Zsigmond polgármester felszólította az International SPA Hotel Rt. vezetőségét és a részvénytársaság cenzorbizottságának a helyi tanács által kinevezett tagjait, hogy augusztus 10-ig tegyenek jelentést a városközpontban épülő luxusszálló és a részvénytársaság gazdasági helyzetéről, a részvényesek összetételéről és a felvett hitelekről, valamint arról, hogy mikor fejezik be az építkezést.
A tanács 2005. január 14-én hozott 1-es számú határozatával jóváhagyta az International SPA Hotel Rt. létrehozására vonatkozó alapító okmányt, amelynek értelmében a helyi önkormányzat magántőkével működő bukaresti cégekkel és magánszemélyekkel társul, hogy luxusszállóvá alakítsák a fürdőváros központjában álló, félig elkészült művelődési házat.
A közjegyzőségen 2005. február 10-én aláírt alapítólevél szerint a részvénytársaság tőkéjéhez Kovászna városa a félkész állapotban levő művelődési ház épületével és a hozzá tartozó 2772 négyzetméteres területtel járult hozzá. Szakértői felmérések alapján a város a részvénytársaság alaptőkéjéhez 18,2 milliárd lejnek, azaz 547 829 dollárnak megfelelő értéket adott, miközben további részvényesek, a bukaresti Romar Medical és C & M Expert 2003 kft.-k, valamint Marian Ciocârlan, Ion Şoricică és Cosmin Alexandru Ştefan bukaresti magánszemélyek csupán 10—10 millió lejjel álltak be.
Az említett tanácsi határozat 3-as cikkelye szerint az alapítótőke és a részvényesek utólagos megváltoztatása csak a tanács jóváhagyásával történhetett volna meg. Igen ám, de a tanács felhatalmazása nélkül megnövelték az alaptőkét, és a részvényesek is megváltoztak. Amikor az épület átalakítására vonatkozó terveket bemutatták — a bemutatáson jelen volt a sajtó is —, Georgeta Ştefan, a részvénytársaság megbízott vezérigazgatója és dr. Ioan Paul, a bukaresti Profesional Construct tervezőcég vezérigazgatója elkottyintotta, hogy az 550 000 eurós alaptőkét 1 300 000 euróra növelték. A tőkenövelés következtében a részarány is megváltozott, így az akkori állás szerint 45 százalék a városé, 15 százalék a Profesional Construct cégé, a többi pedig más részvényeseké volt. Arra viszont senki sem figyelt fel, hogy a többségi tulajdon — így a döntési jog is — kicsúszott a helyi önkormányzat kezéből, holott a részvénytársaság létrehozásakor az alaptőke mintegy 90 százaléka a városé volt.
A terv bemutatása után hosszas várakozás következett. A fejleményekről nem lehetett tudni, Zsuffa Levente akkori polgármester a tanácsot nem tájékoztatta kellőképpen, hogy mi folyik a kulisszák mögött, pedig a lánya volt a részvénytársaság helyi ügyintézője. A részvénytársaság cenzorbizottságába a tanács által kinevezett Kálcza Jenő és Sever Oprişan sem számolt be tevékenységéről. Így teljes volt a zűrzavar, csak találgatni lehetett, hogy elkészül-e végre a luxusszálló, vagy nem. Aztán egyszer csak nekifogtak az építkezésnek. A kedélyek kissé megnyugodtak. Most viszont ismét beszüntették a munkát. Úgy hírlik, elfogyott a pénz, az építőnek is tartoznak. Utóbbi perbe hívta a részvénytársaságot, mely fizetésképtelenné vált, s megtörténhet, hogy az épületet elárverezik. A város pedig marad a kárral.