Látnivaló ezúttal is volt, bár – ahogy ez lenni szokott az ilyesfajta találkozókon – néhány korábban látott jármű ezúttal nem futott ki a főtérre, helyettük azonban jelentek meg újak. A veterán járművekkel foglalkozók ugyanis, ha valami okból meg kell válniuk szeretett négy- vagy kétkerekűjüktől, rövid időn belül beszereznek egy másikat: olyan betegség ez, amiből kigyógyulni nem lehet. És a szentgyörgyi retróparádéknak amúgy is jó a hírük, sokan a szomszédos megyékből – annak ellenére, hogy a Román Retromobil Klub egyidőben szervezi országszerte a tavaszi és őszi találkozókat – ide jönnek bemutatni kedvencüket. Mert itt értő és érző közönség fogadja őket, ráadásul a szervezés is kitűnő.

Ezúttal például a városbeli felvonuláson nem csupán rendőri felvezetés biztosította a konvoj folyamatos és akadálymentes haladását, hanem az útkereszteződésekbe is kiálltak a forgalmisták, így a hosszú autós és motorbiciklis oszlop – több mint száz jármű! – zavartalanul haladhatott végig a főtérről a központon át az állomási körforgalomig, onnan pedig a Sepsi Arénáig. Innen rövid pihenő után Bodokra vonultak fiatalos hévvel az öreg járművek, ahol rezesbanda fogadta őket, aztán a Sicton, majd a Crazy Plumbers szórakoztatta a sokszínű, soknyelvű, de közös érdeklődésű társaságot.