A modern médiaeszközök nagyszerű lehetőségeket kínálnak, de ugyanakkor félelmetes kihívásokkal is szembesítenek. Gyermekeink sodortatják magukat a napról napra újabb bűvölettel szolgáló áradattal, a szülő tanácstalanul toporog, és alig bírja követni a változásokat. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni: világméretű jelenségről van szó, amelyre eddig nem volt példa az emberiség történetében. Emiatt találgatni is alig lehet a várható következményeket.
Az új média a széles sávú internetkapcsolatnak köszönhetően soha nem tapasztalt hozzáférést biztosít a világhoz, az információkhoz és az emberekhez. Karnyújtásnyi távolságban bontakoznak ki a világ eseményei, több ezer vagy több millió emberrel kommunikálva még akár befolyásolhatjuk is az események kimenetelét.
Mindeközben ki sem mozdulunk otthonról, a munkahelyünkről, de az utcán sétálva is megtehetjük ugyanezt. Az egymástól távol élő családtagok tarthatják a kapcsolatot: mit számít már az a pár ezer kilométer? Azaz, nagyon is számít, mert a Skype képernyője nem simogat és nem ölel át.
Bárki részt vehet nyilvános eseményeken, koncerteken, ünnepeken és tüntetéseken. Egyre több a lehetőség az online tanulásra, gombamód szaporodnak az egészségügyi, oktatási, kereskedelmi szolgáltatásokkal kapcsolatos újítások. Az új média olyan emberek és közösségek számára is erőforrásokat biztosít, akik elszigeteltségük, szűkös anyagi helyzetük miatt másként nem juthatnának hozzájuk.
Megannyi előny, megannyi hátrány és következmény. A mai szülő számára épp ez válik embert próbáló feladattá: miközben arra bátorítjuk gyermekeinket, hogy ismerjék meg a karnyújtásnyira lévő lehetőségek előnyeit, hogy használják a technológiát a tanulásban, kreativitásuk fejlesztésében, figyelmet kell szentelnünk az új technológia nem elhanyagolható veszélyzónáira is.
A mai tizenévesek az első olyan generáció, amely online küzdi végig az amúgy sem könnyű kamaszkort, és ez drámai változásokat okoz a fiatalok kommunikációjában, szexualitásról való gondolkodásukban.
A gyermekeinktől három kattintásra levő pornográfia abnormális színben tünteti fel a tinédzserkorú fiúk és lányok előtt a szexuális viselkedést és a szexuális partnerek közötti kapcsolatot. A neten látott videókban a férfiakat és nőket természetellenes „teljesítményű” szexuális robotként ábrázolják.
Amikor az internetes pornográfia témája szóba kerül, a szülő általában elképedve néz rám, és azt mondja: „Az én 14 éves fiam? Á, dehogy, el sem tudom róla képzelni!” Mindeközben elmondja, hogy szűrőprogramokról nem is hallott, panaszkodik, hogy a csemetéje számára a telefonon való babrálás a legkedvencebb foglalatosság, ráadásul a gyereknek korlátlan internetkapcsolata van.
A közvélemény-kutatások aggasztó eredményeket mutatnak. Az online pornográfia legnagyobb fogyasztói épp a kamasz fiúk. Egy gyerek átlagosan 11 éves korában lát először pornográf képet vagy felvételt, a 11–16 éves fiúk 60–90 százaléka nézett már online kemény pornót, 54 százalékuk szerint, amit láttak, az izgalmas, a kamaszok harmada pedig meg van győződve arról, hogy a szexuális kapcsolatok minőségét nagyban elősegíti a pornóval történő „önnevelés”.
A legnagyobb gond, hogy a szülők nem beszélnek erről a gyerekeikkel. A részletekbe talán nem kell belemenni. A fiatalok már így is eléggé zavarba jönnek a témától, a padlót vagy a plafont kezdik nézni tőle. Azt azonban fontos tisztáznunk, hogy ezeknek a felvételeknek vajmi kevés közük van a valóságos intimitáshoz: a csókot, az ölelést, az érzékiséget mindig kihagyják belőlük.
Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa
(folytatjuk)
