Akár jónak is mondhatnánk, hogy a széthúzó, olykor még a szétesés látszatát is keltő Európa, pontosabban az Európai Unió politikusai találnak olyan pillanatot, amikor egységesen, közösen nyilvánulhatnak meg, ünnepelhetnek is akár. A néhanapján nyilvánosan imbolygó Juncker szerint december elseje fontos Európának, s ez arra is utalhatna, Európa figyel nemzeteire, azok fontosak  számára, s ez akár azt is igazolhatná, hogy nem kíván a nemzetek olvasztótégelyévé válni, nem kívánja mindenáron multikulturálissá alakítani a kontinens őshonos lakóit.

De egyelőre nincs erről szó.

Juncker nézete ugyanis felületes, felszínes, mi több, barátságtalan. Hiszen amellett, hogy figyel arra, ami az egyik uniós társnemzet számára fontos, Európa befolyásos, vezető politikusának azt is tudnia illene, hogy kényes kérdésekben szerencsésebb körültekintőbben, óvatosabban fogalmazni. Hiszen számos európai történelmi példa igazolja: ami az egyik nemzetnek ünnep, a másiknak nem az. Junckernek tekintettel kellett volna lennie arra, hogy a magyarság Kárpát-medencei szétszórattatását maguk a magyarok nem ünnepelhetik, de még Európa száz évvel ezelőtti zűrzavarát sem. Ha Juncker alaposabban ismerné a történelmet, s nem csak a románok érzékenységére lett volna tekintettel, másként fogalmazott volna.

De nem ismeri, vagy úgy tesz, mintha nem ismerné.

Szavait könnyedén, mérlegelés nélkül fogalmazta, miként homlokpuszijait is adagolja. Hogy amit mondott, az több, mint vitatható, jól tükrözi a magyar politikusok egyértelmű és határozott álláspontja: szerintük e kijelentése is azt bizonyítja, hogy alkalmatlan az EB elnöki tisztségére. A budapesti külügyi tárca jelezte, az elnök történelmi ismeretei hiányosak, másrészt Németh Zsolt ironikusan jegyezte meg, Juncker megint bizonyította „politikai éleslátását és mélységes empátiáját” az európai nemzetek és őshonos nemzeti kisebbségek érzékenysége iránt. Az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint a magyar álláspont Juncker európai színre lépése óta következetes: nem tartják tisztségére megfelelőnek, minden eszközzel harcoltak vállalhatatlan álláspontjaival szemben. „Jövő májusban végre lejár Juncker úr bizottsági elnöki mandátuma. Mi, magyarok arra fogunk pezsgőt bontani!” – összegezett Németh Zsolt.

Várt pezsgőzésnek ígérkezik a májusi, ám igazi ünnepre az adna okot, ha Európa befolyásos politikusai radikálisan változtatnának az őshonos nemzeti közösségekhez való viszonyulásukon, ha bántaná őket a kisebbségek jogfosztása, s végre elutasítanák az újkori asszimilációs törekvéseket.