Szinte talány, hogy Székelyföldön és a szomszéd Brassó megyében miért hagytak fel őseink a háztáji szőlőtermesztéssel. Van olyan helynév, de leírás is, amely bizonyítja, hogy Barót Bibarcfalva felőli bejáratánál, a Szőlős nevű hely napsütötte lankáin „a Zathureczky család burgundiai szőlőültetvényei virultak”, s a Miklósvárral szemben fekvő Ürmös hegylábi dombjain, akárcsak jelenleg is mindenütt, ahol akarja a család, szél- és részben fagyvédett házak tornácain beérik a borszőlő. Ezzel magyarázható az is, hogy a székelység ragaszkodik a szüreti mulatság hagyományához – mondták Gidófalván.
Ősz az iskolában
Hagyományosak Gidófalva térségében az iskolai szüreti rendezvények – tájékoztatott Badi András angyalosi tanító. Idén kissé hamarabb kezdtek szüretelni. Ebben a szekeres-zenés és díszes, őszi színekbe öltöztetett felvonuláson minden település gyerekei részt szoktak venni. Most a gidófalvi központi iskola szervezte a mulatságot, de a volt étfalvazoltáni tanítónő, Lemhényi Katalin és az ott lakó gyerekek szülei ragaszkodtak ahhoz, hogy ők fogadják a szüretelőket. Már csak azért is, hogy élettel, eseményekkel töltsék meg a falu műemlék iskolaépületét, ugyanis az ottani gyerekek létszámcsökkenés okán a községközpontban és Angyaloson tanulnak.
– Nyolc szekér indult el Gidófalváról – folytatta Badi tanító –, egyiken az étfalvazoltáni Szász Band fúvósai muzsikáltak. Fotosmartonosban egy szekérrel gyarapodott a karaván: Incze Mária óvónő fogadta a felvonulókat. Mi, angyalosiak két szekéren huszonöt gyermekkel csatlakoztunk hozzájuk, asszonyaink a hajnalosan sütött kürtőskaláccsal és itókával fogadták az érkezőket. Étfalvazoltánban zsíros kenyérrel, édességgel és szőlővel kínálták gyerekeinket. Zsigmond Zoltán igazgató bemutatta a borszőlőpréselés mikéntjét is. Öröm volt látni, hogy az egyes osztályok tanulói milyen gazdag, színes és ötletes terméskosarakat mutattak be. Műsorral-játszadozással fejeződött be a szüreti ünnepség.
A negyvennyolcas tábornok, Czetz János nevét viselő központi iskola a tudás-nevelés igazi fellegvára.
– Megfelelő körülmények vannak az iskolában, arra törekszünk, hogy megőrizzük azokat – mondta Zsigmond Zoltán igazgató. – Tanulóink ápolják névadónk emlékét. Felújítás alatt áll egy régebbi szép épületünk is, ahol gazdag állományú könyvtár működik, és kialakulóban egy iskolamúzeum is. Beneveztünk az Erdély aranykora – Jancsó Benedek Emlékversenybe, amelyet a három székely megye hirdetett meg.
Az igazgató azt is elmondta, hogy mutatós hímzett iskolazászló készül, s mert ő több helyi emlékkopja faragója, tervezi, hogy faragott emlékkel örökítse meg az iskola volt igazgatóinak és jeles pedagógusainak nevét.
Árva Bethlen Kata emléke kötelez
Árva Bethlen Kata emléke kötelez bennünket, mert hiszünk a hagyomány igazságában – részletezte Lemhényi Katalin volt étfalvazoltáni, jelenleg gidófalvi tanítónő (fotó).
Nemzedékről nemzedékre az író és nagy református jótevő, jeles asszony vadászkastélyaként emlegették és emlegetik ma is a falu egykori iskolaépületét. A névadóról, az épületről egy kis kiállítást rendeztünk be. Valóban szeretnénk megőrizni az épületet, volt munkahelyemet, s ebben egyetért a faluközösség és a községvezetés is, hiszen lépéseket tettek eddig is az épület állagának megőrzésére. Sikerült kapcsolatot teremteni a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házzal, akik támogatnak, időnként közérdekű kiállítási anyagok kölcsönzésével segítenek. Sikeresnek bizonyult egy kézimunka-kiállításunk, tervben egy falutörténeti múzeumi anyag kiállítása az egyik teremben, e célra gyűjtést is kezdtünk. Az épületben közösségápoló, -építő tevékenységet akarunk meghonosítani, bevonva az ikerfalu teljes lakosságát. Berde József polgármester jelezte, ha ez valóra válik, s lesz rendeltetése az épületnek, lehetőség nyílik további javításra, illemhely-mosdó kialakítására, mert csak a tevékenység függvényében tud befektetni a községvezetés.
Faluról falura
A gidófalvi szüret jelképes is, mert minden eredményt, amit a több településből álló községben elkönyvelnek, egyfajta szüretként kell értelmezni. Így összegzés volt a Berde József községi polgármesterrel folytatott beszélgetésünk is. Kiderült: ha a községhez tartozó Angyaloson sikerül végezni a szennyvízhálózattal, Gidófalva infrastruktúrájának e legfontosabb részét befejezettnek lehet tekinteni. A falu szennyvizét szivattyútelep fogja átemelni a gidófalvi fővezetékbe. Miként a törvény is előírja, a kanálisrendszert a szomszédos Bodok községgel közösen – a közművek saját programjának részeként – csatlakoztatják a sepsiszentgyörgyi városi rendszerre. Egyelőre gondot okoz, hogy lassan csatlakoznak a családi otthonok a megépült főcsatornára. Siker viszont, hogy meghosszabbították az ivóvízhálózatot, s így vízhez juthatnak a helyi roma telep lakói is. A hivatali bürokrácia fékezte az angyalosi ravatalozó építését, de emelkednek falai, rákerült a felső betonkoszorú. Megoldódott a víz és a villamos energia oda vitele. A további munkálatok költségei biztosítottak, kivitelezésük azonban az időjárás függvénye.
Gyarapodó Angyalos
– Telekkönyvi akadályok fékezték ugyan Fotosmartonosban az iskola udvarán álló félig-meddig megújult közösségi ház befejezését, de kivitelezéséről nem mondtunk le – erősítette meg Berde József. – A következő ravatalozót Étfalvazoltánban kell majd megépíteni. Ennek érdekében tárgyalásokat kezdeményeztünk az egyházközség vezetőségével a temetővel szomszédos, egyházi tulajdonban levő terület megszerzése érdekében.
– Vannak még útszakaszok a község területén, amelyeknek korszerűsítése halaszthatatlan?
– Néhány mellékutca, de két fontos főútszakasz is: egyik Gidófalva Étfalvazoltán felőli kijáratától a Csíkszereda felé vivő országútig tartó, a másik pedig a Gidófalva felől Fotosmartonost átszelő szakasz, amelyet össze kell majd kötni a martonosi Délremenő nevű mezei út vonalát követve a Gidófalva–Angyalos közötti megyei rangú úttal. Van alapunk a tervezet elkészítéséhez, a kivitelezést pályázati pénzből szeretnénk megoldani.
Két új lelkész a községben
Felette szükséges vajúdó jelenünkben a hit által való megerősödés. Ezt szolgálnák Fotosmartonos és Angyalos új református lelkipásztorai is, akiket egyhangúlag meghívott a két gyülekezet. Nagy János – akivel régi ismerősként és riporterként hidvégi szolgálata idején is rendszeresen találkoztunk – a háromszáz lelket meghaladó gyülekezetben folytatja tevékenységét, Tusa Róbert pedig kolozsvári és sepsiszentgyörgyi szolgálata után érkezett a történelmi eklézsiába. Már beiktatásuk előtt megkezdték a lelkészi lakásokkal kapcsolatos legszükségesebb teendőket, természetesen a gondnokok, presbiterek és kalákások segítségével.
– Túl azon, hogy leendő híveim nagy szeretettel fogadtak, központi fűtést szereltek a fotosmartonosi parókiában, amely már működik is, kicserélték a nyílászárókat, elvégezték az épület teljes belső felújítását. A korhadt régi pádimentum helyébe betonból újat öntöttek – tájékoztatott Nagy János, aki látogatásunk idején éppen a téli tüzelő felvágásánál szorgoskodott.
Tusa tiszteletes házon kívül volt, ezért utólag tájékoztatott az angyalosi munkálatokról.
– Nagy öröm és hála van a szívemben, hogy leírhatom mindazt, ami az elmúlt fél évben történt a lelkipásztori lakással. Májustól szolgálok a családommal az egyházközségben, ekkor fogtunk neki a felújításának a presbitérium és gyülekezet hathatós támogatásával. Áldott időszak volt ennek részese lenni és megtapasztalni a jó Isten gondoskodását, érezni a közösségi összefogás erejét. Sikerült felszedni a lakás padlózatát, a gidófalvi polgármesteri hivatal támogatásával kavicsággyal felölteni, lebetonozni, elejébe új teraszt építeni. A svájci protestáns segélyszervezet (HEKS) közbenjárásának köszönhetően kicseréltük a fűtés- és vízrendszert, kazánházat alakítottunk ki, helyenként kicseréltük a meghibásodott villanyvezeték-szakaszokat, kijavítottuk az épület belső falait, és új padló került a lakásba. A Bethlen Gábor Alap nyertes pályázatából nekifoghattunk a padlástér szigetelésének, a víz- és csatornarendszer kialakításának.
A tennivalók közé tartozik még az épület külső javítása, a járda kialakítása.
A gyülekezeti tagok adakozása és közmunkája (volt alkalom, amikor hatvanan vettünk részt) nagymértékben hozzájárult a haladáshoz. Példaértékű összefogásnak vagyunk a részesei.
Ajándék
Egyfajta szüreti ajándék Gidófalva község lakóinak, fiataljainak és felnövekvő nemzedékének is a községközpont jeles szülöttéről, az első erdélyi magyar komikusról, Gidófalvi Jantsó Pálról (1761–1845) ebben az évben Gyergyószentmiklóson A székely nevettető címmel megjelent, közel száz oldalas kiadvány (jellemrajzok, emlékek és méltatások). Két helybeli szerző közreműködésével készült: szövegét összeállította G. Szabó Ferenc, a komikus fém domborművét tervezte Kövér György gidófalvi szobrász és faragóművész. „Dicséretes, követendő és támogatandó minden olyan törekvés, amely régmúlt idők kimagasló személyiségei életútjának (…) ismertetésére irányul” – írja a könyv ajánlójában Bedő Zoltán köz- és hírlapíró. Gidófalvi Jantsó Pál földi létének emlékét szülőfalujának közössége, a színháztörténet és immár G. Szabó Ferenc könyve őrzi. Könyvbemutatója felejthetetlen élményt sejtet. Olvasásra ajánljuk mindenkinek.
