Huszadik alkalommal tartottak székelyföldi geológustalálkozót a hétvégén Sepsiszentgyörgyön. A résztvevők – kutatók, egyetemi tanárok és egyetemi hallgatók – erdővidéki tanulmányi kiránduláson is részt vettek, a fórumon hazaiak és határon túliak mutatták be kutatási eredményeiket.
A mostani rendezvény jubileumnak is számít, hiszen huszadik alkalommal szervezték meg a Székelyföldi Geológustalálkozót, amely Sepsiszentgyörgyről indult, s az évek során több székelyföldi településen tartották, egyszer Aranyosszék is otthont adott a rendezvénynek. Számos fiatal geológus és szakmájában otthonosan mozgó kutató sorakozott fel ebben az évben is az ünneplők mögé. Előbb a környéket, annak látnivalóit keresték fel. A pénteki szakmai kiránduláson Előpatak ásványvízvilágával, az árapataki Retkes-árok elképesztően gazdag pliocénkori kövületlelőhellyel és annak feltárásával ismerkedtek. Őslénytan nélkül nincs geológia, ezért nézték meg az Erdővidék Múzeumában kiállított gumós fogú őselefánt (masztodon) maradványát, az utóbbi évszázad egyik legmutatósabb fosszíliáját, amelyet a térségben találtak. Megtekintették a bodvaji vaskohót mint ipartörténeti emléket, gyűjteményüket az ott előforduló dobostortaopállal gazdagíthatták.
Szombaton a Székely Nemzeti Múzeumban elhangzottak a Székelyföld földtani kutatását taglaló előadások. E sorok írója is köszöntötte a vendégeket, név szerint felsorolva azokat a geológusokat, akik Háromszéken dolgoztak, ide kötődtek-kötődnek, és hozzájárultak a vidék földtani megismeréséhez. Köszöntőt mondott Baksa Csaba, az idén 170 éves Magyarhoni Földtani Társulat nyugalmazott elnöke, Szabó Csaba, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem kőzettan–geokémiai karának tanszékvezetője, Vincze Péter, a Magyar Környezetvédelmi Minisztérium földtani-természetvédelmi területeinek felelőse, valamint Sümegi Pál, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető tanára.
A környezetünkhöz, térségünkhöz kapcsolódó dolgozatok közül megemlíthető Sümegi professzor csoportjának munkája: kutatásuk – kapcsolódva a régészethez – érdekfeszítő módon rajzolta meg Erdély holocénbeli környezettörténetét, hangsúlyozva: a további kutatások érdekében a geológusoknak össze kell fogniuk régészekkel, biológusokkal. Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Boér Hunor muzeológus közös tanulmányát a Szent Anna-tó térképi megjelenítéséről utóbbi mutatta be.
A Csomád legújabb vulkanológiai kutatásairól Karátson Dávid szólt, ismertetve fejlődéstörténetének magmaprodukciós periódusait kálium-argon koradatok és vulkáni termékek mennyiségi vizsgálata alapján. Szentkeresztbányai Mihály István saját kutatásai és mérései alapján rajzolta meg a Szent Anna-tó fenékrajzát, mélységméreti térképét, rögzítve, hogy a tó legnagyobb mélysége 7–7,2 m között ingadozik.
A sepsiszentgyörgyi Kovács J. Szilamér Székelyföld feltárásra váró szénhidrogénkészleteiről beszélt, míg Unger Zoltán egyetemi docens kiemelte, a metánhidrátnak jelentős szerepe van az Erdélyi-medence gázainak képződésében. Papucs András a Rétyi Nyír keletkezésének egy változatáról értekezett, Rusz Otília Sepsiszentgyörgy éghajlati jellemzőit mutatta be hivatalos meteorológiai adatok alapján, a Szászrégenből érkező Szabó Artúr amatőr kutató a Lemhény vidékén talált kövült fatörzsekről számolt be. Silye Loránd, a kolozsvári egyetem Geológiai Intézetének munkatársa az erdélyi magyar tannyelvű, egyetemi szintű geológusképzés jelenét és jövőjét ecsetelte. Az elhangzott mintegy huszonöt tudományos előadásban még szó esett a Persányi-hegységről, érdekes hazai parányőslénytani vizsgálatokról, a Föld éghajlatára veszélyes, ipari eredetű szén-dioxid föld alatti geológiai tárolókban történő hosszú távú/végleges raktározási lehetőségeiről, a parajdi kősó nyersanyag-kutatási jelentőségéről. A Csíkban élő Pásztohy Zoltán egy Marosfőn felfedezett, megkövült őskori trilobitaleletet (háromkaréjú ősrák) mutatott be.
A találkozó végén Szakács Sándor geológus-vulkanológus, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia tudományegyetem nyugalmazott tanárának felvetésére körvonalazódott, hogy sajátos jellege miatt folytatni kell a székelyföldi geológustalálkozókat, meg kell tartani azok tudományos jellegét.
A találkozón megemlékeztek az eltávozottakról is: Barót temetőjében a barlangkutató, geológus Dénes István síremlékére helyeztek virágot, Sepsiszentgyörgyön pedig László Attila geológus, egyetemi tanár sírját koszorúzták meg. A huszadik találkozó szervezését a sepsiszentgyörgyi Sikló Egyesület, személyesen Papucs András és a baróti Dénes Réka vállalta fel. A résztvevők arról is határoztak, hogy jövőre Szovátán tartják a Székelyföldi Geológustalálkozót.
