A ráncos tintagombáról (Coprinus atramentarius) viszonylag keveset mond a magyar néphagyomány, általában csak úgy tartják számon, mint tintagombát, nem különböztetve meg rokonaitól, olykor például a trágyagombáktól sem.
Népi neve leggyakrabban termőhelyére utal (ganégomba, ganyégomba), máskor alakjára (kucsmagomba), színére (feketedő bolondgomba), nedvességkedvelő és a tartós nedvességet jelző (esőgomba, harmatgomba, békagomba), illetve cseppfolyós (tintagomba) voltára. Kivételes esetnek mondható harangozógomba elnevezése a sóvidéki Korondon, ahol eredetmagyarázó történetet is kapcsolnak hozzá: A tintagombát itt harangozógombának hívják. Amikor a gyárat építették itt, a korhadó fából nőttek ki. Fábián József, az apja harangozó volt, ő kezdte szedni, enni. Aztán, hogy a mellékneve Harangozó, róla a gomba neve. (I. L., Korond)
Legtöbb népi nevét a Székelyföldön jegyezhettük le eddig: békagomba (Homoród mente, Kézdiszék, Sepsiszék), esőgomba (?Gyimes, Dunántúl), fövenygomba (Marosszék), ganyégomba (Csík, Kászon, Orbaiszék, Udvarhelyszék), harangozógomba (Sóvidék), tintagomba (Gyergyó, Őrség, Sepsiszék, Sóvidék). Kivételesen előfordul, hogy a máshol Háromszéken kucsmagombát megnevező szókapcsolat néhol (Magyarhermányban) tintagombára vonatkozzék: péterfaszú gomba. Csak máshonnan előkerült elnevezések: cigánygomba, cigánypicsa (Kalotaszeg), feketedő bolondgomba (Balatonmellék), ganégomba (Alsó-Fehér), ganéjgomba, ganajgomba (Őrség), harmatgomba (Moldva), kucsmagomba (Baranya), szargomba (Torockó vidéke, más nem ismert gombára is mondják). Mezőségi román neve: pizda ţigăncii (Botháza).
Az időjárástól a gombatermés is nagyon függ, mondják. Magyar közmondás is utal erre, mégpedig olyan, amely a tintagombák időjósló szerepét emeli ki: Eső után nő a gomba. A szóláshasonlat talán még ismertebb: nő, mint eső után a gomba. Székelyföldön például Sepsikőröspatakon úgy hiszik, hogy a tintagombák („békagombák”) a tartós esős időt jelzik: Mikor előjön, esős idő lesz. (P. R., Sepsikőröspatak) A szomszédos Barcaságban hasonlóképp vélekednek: Ha megjelent, mondják: – Na, jő az eső. S három napra rá jő is. (J. I., Krizba)
Jól gondolják, jól figyelték meg, hogy rövid élettartamúak a tintagombák. A harmatgomba telik el hamar. (B. K. P., Klézse) Azt viszont általában rosszul tudják, hogy nem ehető. Nem jó, az út szélén, kertekbe is szokott lenni. (Pakulár Berta, Sepsikőröspatak)
Pedig jó, de tudni kell vele bánni, frissen kell megkészíteni, alkoholt nem ajánlatos fogyasztani a megevését követő 24–48 órában. A gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) kivételesen nem okoz mérgezést akkor sem, ha szeszes italt fogyasztunk a megevését követő órákban.
Nincs egyetlen olyan adatunk, amely a ráncos tintagomba hallucinogén jellegére utalna. Tulajdonképpen a legtöbb esetben gombáskönyveink sem említik megkérdőjelezhető hallucinogén jellegét. Persze arra azért ki szoktak térni, hogy alkohollal együtt fogyasztva gombánk a kellemetlen részegség tüneteit váltja ki. Következménye az arc elvörösödése, amely aztán kékes, lilás színbe megy át, átterjed a test felületének jelentős részére. Ugyanekkor felgyorsuló pulzus, forróságérzet, szomjúságérzet, bágyadtság és beszédzavar is előáll, s utóbbiak valóban a hallucinogén anyagok kiváltotta állapotra, az érzékcsalódást okozó mérgezésre emlékeztetnek.
Tudunk róla, hogy azon jellegzetességét is felhasználják, hogy nem csupán hamar elcseppfolyosódik, de meg is feketedik. Árapatakon festésre használták, mondták kézimunkázó asszonyok, feketére színeztek vele.
Zsigmond Győző
