Mert így megy ez Romániában, egy tisztségbe pottyant politikus hirtelen ötlettől vezérelve gyökeres változásokat vezet be az amúgy is csikorgó rendszerben, ha pedig elakadnak a dolgok, a vállát vonogatja, és másokra mutogat, hogy lám, azok akadályozzák a haladást. Aztán távozik, és jön az új miniszter az új elképzeléseivel. Eredeti demokráciánk 29 éve alatt 26 oktatási miniszterünk volt, és nemsokára meglesz a 27. is, mert Rovana Plumb – aki ugyan műszaki egyetemen doktorált, de láthatóan mindenhez ért, hiszen volt már környezetvédelmi, munka- és családügyi tárcavezető, jelenleg pedig európai alapokért felelős és mellesleg oktatásügyi miniszter – megbízatása heteken belül lejár. De most nem is az a kérdés, hogy miért ő hoz ilyen horderejű döntéseket, hanem az, hogy mikor szűnik meg a csúfolódás a gyermekekkel, szülőkkel és pedagógusokkal. Hogy mikor lesz végre gyermekközpontú, gyakorlati tudást nyújtó iskolarendszerünk.

Változás ugyanis minden évben van, de nem közeledünk ehhez a célhoz, épp ellenkezőleg. Az iskolaelhagyás és a funkcionális analfabetizmus aránya magasabb ma, mint bármikor, itt jár a legkevesebb fiatal egyetemre, itt van a legtöbb vásárolt diploma, és ebből, illetve a politikai alapú kinevezésekből következően legkevesebb a becsülete a (még létező) szakértelemnek. És ezen nem fog segíteni, ha a vizsgákat úgy szervezik meg, hogy nagyobb legyen az átmenési arány. Másra van itt szükség: alaposan, az első osztálytól kezdve át kell gondolni az egész tantervet, össze kell vetni a legjobb teljesítményt nyújtó skandináv országokéval, és következetesen, kitartóan végigvinni a reformot 12 éven keresztül, sőt, még tovább. Az egyetemi felvételi már Magyarországon is pontozás szerint történik (a mi líceumi felvételinkhez hasonlóan), így nem fordulhat elő, hogy az egyik főiskolára kis jeggyel bejutnak, miközben a másikról nagyobbal kiesnek a végzősök, és még évet is veszítenek.

Sőt, sokkal többet, ha összeadjuk a gyermekeinkbe fölöslegesen bepumpált elméletet. Ugyan mi szüksége van egy hatodikos diáknak mondjuk arra, hogy egy használatból rég kikopott kifejezés „morfológiai értékét” fejtegesse románórán? Így még a románoknak is gondot okoz a saját anyanyelvük, példa rá az előző két tanügyminiszter, Liviu Pop és Valentin Popa, sőt, kollégáik egész sora, élükön Viorica Dăncilă kormányfővel, aki a demokráciát nem tudja megkülönböztetni a bürokráciától, sem a protestánsokat a protestálóktól. Ez a magoltatásra építő oktatás eredménye. Jobban állni akkor fogunk, amikor gondolkodásra tanít az iskola.