November 4. nemzeti gyásznap, és egyben a hálaadás napja is – emelte ki az igazságügyi miniszter a nemzeti gyásznapon tegnap Budapesten. Trócsányi László a Rákoskeresztúri új köztemető nemzeti gyászparkjában tartott megemlékezésen hangsúlyozta: 1956 hőseire, mártírjaira emlékezni és emlékeztetni kell, hálával kell gondolni rájuk, akik a szabadságunkat megalapozták.
A miniszter azt mondta: 1956 Európa és a világ lelkiismeretéhez is szólt, semmi más nem mozgatta úgy meg a szabad világ lelkiismeretét, mint a magyar forradalom. 1956. október 23-át a remény szülte, és ezt ölték meg november 4-én – mondta.
A forradalmat és szabadságharcot árulás és olyan megtorlás követte, amelynek kegyetlensége és jogtalansága messze felülmúlta Haynauét. A félelem és reménytelenség nagyobb volt, mint 1945-ben – idézte fel.
Trócsányi László elmondta: a rémálom maga a valóság lett, bujkálni és menekülni kellett. Egy egész nemzedék tűnt el, köztük rengeteg kiváló tehetséges ember. 1956. november 4. után a diktatúra sötét hónapjai, évei következtek vérbíróságokkal, kirakatperekkel, a megtorlások és durva zsarnokságok időszaka volt ez. A sztálinizmust felváltotta a kádárizmus, s 1956-ot csak az ellenforradalom szóval társítva lehetett kimondani.
A miniszter szólt arról, hogy 1956-ban sok mindent zászlajukra tűztek a felkelők. Ezek közül Trócsányi László azt hangsúlyozta: ki akarták vívni az emberek szabadságát és a nemzet függetlenségét. Ez a kettő hozta magával a többit, a demokrácia és a jogállamiság kiépítését. A tárcavezető az alaptörvényt idézve hozzátette: mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki. A szabadság viszont nem egy befejezett tény, hanem folyamat. Vannak törekvések és célok, amelyeket ma is folytatni kell, ilyennek nevezte a polgárosodást.
Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója beszédében azt mondta: a nemzeti gyásznapon emlékezni kell, de nem szabad, hogy ez pesszimizmushoz vezessen. „Emlékeznünk kell történelmi évfordulónkhoz köthető hőseinkre, áldozatainkra. Nemzetünk jövője abban rejlik, hogy emlékezzünk, és ne felejtsünk” – szögezte le a főigazgató. Szólt arról, hogy a NÖRI a magyar kormány támogatásával az elmúlt öt évben méltó megemlékezési helyszínné tette a nemzeti gyászparkot, ahol átadták a látogatóközpontot is. Utóbbi azt hivatott bemutatni, milyen sorsuk volt az 1956-os hősöknek, áldozatoknak. Céljuk, hogy minél több fiatal látogasson el ide, és megismerje a történelem e szomorú időszakát – mondta a NÖRI főigazgatója.
Példamutató forradalmárok
Példamutatóak az ’56-os forradalmárok tettei, mert lelkiismeretükre hagyatkozva, az összetartozás megtalált erejében bízva harcoltak az önálló Magyarországért, hazánk önrendelkezési jogáért – mondta Varga Mihály pénzügyminiszter, fideszes országgyűlési képviselő tegnap Budapesten. A tárcavezető a III. kerületi Kiscelli Schmidt-kastély főbejáratánál található 1956-os emléktáblánál tartott megemlékezésen hangsúlyozta: „mindezzel visszaadták a nemzetnek azt a tudatot, hogy alakíthatjuk jövőnket, jogunk van az önrendelkezéshez, a szabad élethez”. A miniszter szerint jogunk van ahhoz, hogy tisztán lássuk múltunkat, mert a közös emlékezet hordozza azokat az értékeket, amelyekre ma is építhetünk.
Nekünk megadatott, amiért 1956 hősei harcoltak, hiszen ők szuverén, önálló és szabad Magyarországot akartak, magyar Magyarországot, amely független a birodalmaktól, kiáll magáért, és sorsáról nem mások döntenek – mondta Varga Mihály egy korábbi fővárosi rendezvényen. A II. kerületi Mansfeld Péter parkban rendezett megemlékezésen a tárcavezető hangsúlyozta: hinni kell a magyarságban, és egészséges önbizalommal kell tekinteni a jövő feladatai felé. „Ezt az önbizalmat akarják lerombolni azok, aki szerint nem hozhatjuk meg a saját döntéseinket” – mutatott rá. Varga Mihály kiemelte: „nekünk a magyarok és Magyarország érdekei az elsők, ezért védjük nemzeti függetlenségünket, továbbá az itt élők szabad és biztonságos életét”.
Szembefordultak a diktatúrával
Szinte a teljes magyar társadalom kiállt a diktatúrával szemben 1956-ban – mondta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke az M1 tévécsatornán tegnap, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 62. évfordulóján. Galambos István felidézte: a forradalom 1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődött, majd fegyveres felkeléssel folytatódott a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.
Elmondta: a Magyarországra érkező szovjet csapatok hatalmas túlerejét látva a katonai vezetés nem kísérelte meg a fegyveres ellenállást, így a szovjet csapatokra a civilek és a civilek oldalára átállt katonák intéztek csapásokat. A szovjet megszállók körbevették a laktanyákat, és felszólították a fegyverek kiadására a honvédeket, akik végül a nagyobb véráldozat elkerülése érdekében engedelmeskedtek. A november 4-ei megszállásnak csak egy helyen állt ellen szervezett katonai alakulat a fővárosban – fűzte hozzá.
A Magyarországon harcoló szovjet főtisztek beszámolói szerint az összecsapásokat a második világháború folytatásaként élték meg, mintha az ellenséges Németország szövetségesével szemben, így egy fasiszta Magyarországgal szemben harcoltak volna tovább – ismertette. A történész úgy értékelte: talán ez az attitűd magyarázza meg a szabadságharc leverésénél tapasztalt brutalitást és hatalmas erő-összpontosítást.
