Az üzletekben máris a csillagokig nőttek az árak, de a kormányt ez nem érdekli, azon a szinten valószínűleg nem vásárolgatnak, hanem házhoz visznek nekik mindent készen. De nagyon sokan vannak, akik a gyomrukon kell hogy spóroljanak, mert nem tudják megvenni az élelmet sem elegendő mennyiségben. Kérjük a kormányt, gondolkozzon el azon, amit a szegény emberekkel művel, akiknek alig marad valami a zsebükben, miután a számlákat kifizetik.

B. I., Sepsiszentgyörgy. Árkedvezményt szerettem volna kihasználni egy sepsiszentgyörgyi turkálóban, ahová egy szombat reggel tértem be. A már előző nap kiválasztott terméket éppen csak kiemeltem a helyéről, és be is álltam a sorba, hogy fizessek, ám amikor a pénztárcámért nyúltam a táskámba, már nem találtam. Előttem egy nő meg egy férfi készült fizetni, karjukban nagy halom ruhával. Kértem az elárusítót, zárja be az ajtót, hogy a még bent lévőkkel keressük meg a tárcám, ám ő ezt elutasította, mondván, mások már távoztak a boltból, kliensek is vannak. Ellenezte azt is, hogy értesítse a rendőrséget, mert hasonló eset volt már korábban is. Jelzem, ugyanott és ugyanaznap egy másik vásárló is pénztárca nélkül maradt, az ő táskáját kivágták. Nagyon zavart, ami történt, ezért magam jelentettem az esetet a rendőrségen, ahová behívtak, kihallgattak, és azt ígérték, kimennek a bolthoz. Azt is tanácsolták, máskor ne legyen nálam nagy összeg. Azon a napon kétszáz lejjel indultam el otthonról, mert a patikába is készültem (szívproblémákkal küzdök). Délután még visszamentem a turkálóba, ám a tárcát hiába kerestük. Később aztán telefonon hívtak a boltból, hogy megkerült, az ablakpárkányon, zsákok alatt lapult. Pénz ugyan már nem volt benne, csupán az irataim. Ismét hívtuk a rendőrséget, de nem tudtak segíteni, arra hivatkozva, hogy a tárca felülete miatt nem tudnak ujjlenyomatot venni róla. A történtekért a boltban dolgozókat hibáztatom, úgy gondolom, hasonló helyzetben azonnal be kellett volna zárni, főként az előzmények okán. Nekik nem érdekük, hogy megkerüljön a tettes? Az is kérdéses, hogy miért nem a rendőrséget hívták, amikor megtalálták a pénztárcát. Úgy tűnt, inkább nem akarnak foglalkozni ezzel az üggyel. Végül úgy döntöttem, nyilvánosságra hozom a történteket, s arra ösztönzök mindenkit, legyen figyelmes, ne járjon úgy, mint mi: egy lejre vásároltunk volna, s végül 200 lejünk bánta.

MOLNÁR KATALIN, Sepsiszentgyörgy. 74 éves vagyok, és sajnos a pontosság nem erős oldalam. A minap vizsgálatra kellett mennem, és elkéstem volna, ha nem siet a segítségemre egy fiatal férfi. Ahogy leértem az utcára, egy autót láttam elindulni, intettem, és meg is állt. Megkértem a sofőrt, hogy vigyen el a kórházba, kifizetem. Rögtön nyitotta a kocsiajtót, és el is vitt, nagy kerülővel, mert az utcánkban dolgoznak. Amikor kiszálltam, megköszöntem a segítségét, és fizetni akartam, de nem vett el pénzt. Hihetetlen, amit mondott: gyógyulást és szép napot kívánt nagyon kedvesen és egyszerűen. Zavarban éreztem magam, és megkérdeztem a nevét, most pedig ismételten köszönetet mondok Farkas Lászlónak jóindulatáért. Manapság sokkal több rosszat hallunk, ezért tartom érdemesnek nyilvánosságra hozni, hogy vannak még követendő példák a környezetünkben.

G. Z., Sepsiszentgyörgy. Nagyon rövid leszek, nincs miért nyújtani a szót: szeptember 27-én ajánlva feltettem egy levelet a „messzi” Kolozsvárra. Megérkezett november 1-jén, öt kerek hét múlva. Mindkét bélyegző a borítékon. Így bízzanak a Román Posta szolgáltatásaiban!