A székely ember a törvényeket betartja, nem a kibúvókat, kiskapukat keresi (mint ahogyan az természetes dolog a Kárpát-kanyarulaton kÃvül). Még akkor is, ha nem ért egyet sok mindennel, és reméli, a magas széken ülÅ‘ törvényhozók a való életre alapozzák döntéseiket. Mint például a juhászkodással kapcsolatos rendelkezések esetében is.
Petre Daea agrárminiszter vesszÅ‘paripája a juhtenyésztés fellendÃtése. Célirányos támogatásokkal, a fogyasztói kedv élénkÃtésével próbálja vonzóvá tenni az ágazatot. A kezdeményezés örvendetes, az utóbbi idÅ‘ben a juhlétszám növekedésérÅ‘l, a fogyasztott juhhús mennyiségének növekedésérÅ‘l számolnak be a statisztikák (mondom: a statisztikák). Mindezért a juhászoknak kellett, kell megdolgozniuk. Az Å‘ munkájuk nyomán kerülhet a hazai és külföldi igényeket kielégÃtÅ‘ mennyiÂségű és minÅ‘ségű birkahús a piacra. Ennek viszont ára van, például több juhhoz több ember kell. Akit amúgy nagyon nehéz találni, kevés a munkavállaló, a mezÅ‘gazdaságban, juhászatban igencsak nehezen.
Pakulár, likrahajtó, fejő nem megy az esztenára, ha nem kap kétezer lejt kézbe, melléje a napi ételt, szivart, itókát, s a gazdának emellett a hátsóját is meg kell csókolnia, szikrányi panaszt sem tehet a munka minőségére. Ha kommentál, ember nélkül marad. Ez úgy háromezer lejébe kerül havonta az esztanatulajdonosnak, a bácsnak. Sok sajtot, túrót, bárányt le kell vinni a hegyről ahhoz, hogy a pénz meglegyen.
Ha mindent hivatalos formába öntenének, az adók, illetékek, hozzájárulások megdupláznák a költségeket, egekig szökne a juhsajt, a bárány ára. Akkor pedig hiába Daea minden igyekezete, nem fogyna az áru, csökkenne a juhállomány, apadna a megélhetési lehetÅ‘ség, ráfizetéses lenne a juhászkodás. Ami az adófizetést, a kötelezÅ‘ munkaidÅ‘t s fÅ‘leg a nyugdÃjakat illeti, sok kivételezésrÅ‘l tudunk (persze leginkább az államapparátus belsÅ‘ köreiben). Mert egyesek munkája nehéz, felelÅ‘sségteljes, sok stresszel jár stb., stb., indoklásban nincs hiány. A kettÅ‘söké meg nem, az csak természetes...
Jó lenne látni, hogyan állna helyt az esztenán a sok kedvezményezett. Esőben, hóban, éjjel és nappal, medvék, farkasok között, reggel hat órai fejéssel, éjféli lefekvés mellett...
Vajon azok az emberek, akik nem ingyenélÅ‘k, hanem hozzájárulnak a lakosság élelmiszer-ellátásához, a juhos gazdák jövedelméhez, nem lehetnének kedvezményezettek? Például az adófizetés, a társadalmi hozzájárulás terén, nem is beszélve a nyugdÃjkorhatárról. Ha az állam által kirótt terhek csökkennének, minden bizonnyal nÅ‘ne a mezÅ‘gazdasági alkalmazottak száma, ergo az államkassza bevétele is. Addig is a jelenlegi körülmények között a feketézés miatti büntetések fogják jelenteni a mezÅ‘gazdasági munka estében az államkassza fÅ‘ bevételét. Kinek jó ez Ãgy?
