Bihari Csilla Rozália Hatezer karakter című első verseskötetét mutatták be népes közönség előtt az unitárius egyház tanácstermében csütörtök este. A szerzőt Péterfi Zita Ágnes és Fadgyas Egmond méltatta. A bemutatón elhangzott pár megzenésített vers is a kötetből.
A Tortoma Kiadó gondozásában idén megjelent, saját készítésű borítóval ellátott verseskötet hét részből áll, ezek címei: Dalvirágok, Lányvirágok, Szívvirágok, Szótagvirágok, Otthonvirágok, Vadvirágok, Idővirágok. „Tegnap könyökölt alattam az esti terasz / Szemeimből kilélegzett valami régi panasz / S magamat éreztem: lány és nő, erős és gyáva / És elnéztem, ahogyan a fák beleégtek a kispesti éjszakába” – vall magáról versében a szerző.
Bihari Csilla Rozália 1995-ben Sepsiszentgyörgyön született, de Nagyajtán nevelkedett. Kolozsváron szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát. Körülbelül tíz éve közöl a világhálón és nyomtatott folyóiratokban, irodalmi körök aktív részvevője. Közölt többek között a Helikonban, a Héttorony internetes portálon, az Erdővidékben, a Kortárs hangon antológiában, a Székelyföldben és lapunkban is. Látásmódját nem akarja másra erőltetni, hanem közölnivalóját alázatosan átadja. A nagyajtai emberek nehezen fogadnak be valakit, de nagyon melegszívűek – ez a szemlélet tükröződik Bihari Csilla verseiben. Ő befogadta az egész világot, ezen belül a székelységet és a magyarságot is.
A címadó vers, a Hatezer karakter egyfajta ars poetica, nagyon sokat elárul arról, hogy mit jelent a költőnőnek a költészet, és hogyan viszonyul hozzá. Ez egy szerelmes vers magához a vershez. „Egy vádlin az ars poetica / másikon istenes költészet”. Az egyik láb az ars poetica, amiben a költő hisz, amiért verseket alkot, a másik láb pedig maga Isten. „Jegyzet vagyok csak / félek, korán kiszakít/ s összegyűr az Úr”.
