Nagy D. István
Kétségtelen, hogy megállapításait tekintve alaposan megszívlelendő kellene hogy legyen Bukarest számára az Európai Parlament plénuma által tegnap elsöprő többséggel elfogadott határozat, amely éles bírálatot fogalmaz meg mind a kormány, mind a parlament irányába az igazságszolgáltatási reform, a korrupció elleni harc, a civil szférával szembeni viszonyulás és nem utolsósorban az augusztusi utcai tiltakozások és a véleményszabadság hatalom általi kezelését illetően.
Mert bármiképp is magyaráznák a határozat tartalmát a román hatalom képviselői, az igen szavazatok ijesztően magas aránya mégiscsak arra utal: nem csak Klaus Iohannis államfő, az ellenzék vagy az igazságügyi vezetők fejében létező veszélyekről van szó, valami mégiscsak erősen bűzlik a jogállam háza táján Romániában. Ezt erősíti meg az Európai Bizottság szintén tegnap nyilvánosságra hozott, az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus részeként összeállított éves jelentése, amely ennél erősebben fogalmaz: az igazságügyi törvények azonnali felfüggesztését ajánlja.
A lesújtó megállapítások ellenére nem lehet nem észrevenni az EP-határozat hiányosságait, illetve részben egyoldalú jellegét. Összeállítói ugyanis a tizenháromból mindössze egy rövid passzus erejéig foglalkoznak a romániai vádhatóságok és a titkosszolgálatok mára már napnál is világosabb összefonódásával. Az ennek kapcsán megfogalmazott ajánlás pedig harmatgyenge: alapos parlamenti ellenőrzés a titkosszolgálatok felett. Ezt pontosan 28 éve várjuk. A megfogalmazók ugyanakkor igen nagy teret szentelnek mindazoknak a kérdéseknek, amelyeket a jelenlegi hatalom ellenlábasai tematizálnak már jó ideje – ami persze nem jelenti azt, hogy egy részük esetleg nem állná meg a helyét. Az egyensúly megbillenése viszont kérdéseket vet fel az egész határozat hitelességét illetően. Több megállapítás pedig vígan ráhúzható lenne nagyjából bármely tagállamra, és nem csak a keleti végeken. Szintén a hitelességet halványítja, hogy minden dorgálás ellenére érdekes módon – ellentétben például a Magyarországról vagy Lengyelországról készült hasonszőrű dokumentumokkal – az unió honatyái nem éreztek késztetést, hogy legalább ejnye-bejnye szintű szankciót javasoljanak Romániával szemben. Megmaradtak szemöldökráncolás és a dorgáló nyilatkozatok szintjén.
Nyom nélkül ugyan nem múlik el a tegnapi EP-szavazás, a határozat viszont nagy eséllyel gyenge őszi fuvallatnak bizonyul majd. A jelenlegi román hatalom az elmúlt másfél évben sem tűnt túl idegesnek az uniós intézmények ajánlásaitól, esetleg lesújtó véleményétől. Valószínűleg ez most sem lesz másként, nagyon jó példa erre Liviu Dragnea szociáldemokrata elnök nyilatkozata: nem az országról szóló különféle határozatok és jelentések a fontos témák Románia számára. Nagy kérdés továbbá, hogy az uniós honatyáknak, intézményeknek a román jogállamiságot illető aggodalma hogyan alakul majd jövő év májusától, ha elmúlik a kampánydrukk.
