Aztán szóba elegyedtünk. Pista bátyám nyolcvankét esztendőkkel ezelőtt kezdődött életútja éppenséggel innen a szomszédból, Barcaság fővárosából ered, jó ideig élt Sepsiszentgyörgyön is, sorsa aztán messzire sodorta, Egerben lelt végül otthonra. Mielőtt valaki legyintene, hogy íme, még egy renegát, csak szólni kell, ha röviden is, élete eme korszakáról. Magyarországról nősült, azaz onnan hozott feleséget magának, akkor még azzal a szándékkal, hogy Erdélyben élik le életüket. Hogy nem így alakult, abban felesége végzettsége volt a hibás: történelem szakot végzett otthon, és persze hogy nem kaphatott katedrát itthon. Hiszen emlékszünk még: a baráti Magyarországgal akkoriban – az 1960-as, 70-es évekről beszélünk – szent volt a béke és nagy az egyetértés, csupán a múlt értelmezésében nem tudott kiegyezni soha (azóta sem!) a két ország tudós társadalma. A lényeg, hogy Pista bátyám felesége nem taníthatta Romániában azt a történelmet, amelyet Magyarországon neki tanítottak, de még az iskolától távol sem kaphatott munkahelyet, így aztán kénytelenek voltak a repatriálás mellett dönteni.

Pista bátyám Egerben jó otthonra lelt. Megbecsült polgára lett fogadott városának, olyannyira, hogy fertálymesternek is megválasztották. Beismerem, kicsit értetlenül néztem rá, amikor eddig ért élete elmesélésében, mert a szó számomra is idegenül hangzott. A fertályóra kifejezést ismerem, negyedórányi időt jelent, félszülőfalumban is mondták, hogy valaki a településnek abból a fertályából, azaz részéből való, no meg az ülepen billentett emberre is mondják, hogy megütötte a hátsó fertályát. Pista bátyám is érzékelte az értelem utáni kutakodást tekintetemben, hát elmagyarázta. A fertálymesteri intézmény ma már egri jellegzetesség, valamikor a 17. század végén, a török magyar földről való kiűzése után alakult ki az újjászervezett közigazgatás termékeként. A városban ugyanis kevés volt a tisztviselő, így hát kitalálták, hogy – egyfajta segédként számukra – a városnegyedek válasszanak elöljárókat soraikból, akikre a közvetítői szerep hárul: a főbírótól kapott utasítások értelmében ügyeljenek a város rendjére, illetve képviseljék lakófertályuk érdekeit a városvezetésben. Megbízatásuk egy évre szólt, a tisztséget csakis feddhetetlen erkölcsű, közmegbecsülésnek örvendő polgárok nyerhették el. Évszázadokon át sikeresen működött a fertálymesteri intézmény, aztán – mint reakciós hagyományt – a kommunisták felszámolták. Egerben azonban felélesztették, 1996 óta ismét létezik a fertálymesteri testület, igaz, tagjai ma már csak jelképes hatalommal bírnak.
Pista bátyám sok érdekeset mesélt még, az én gondolataim azonban elakadtak a régvolt fertálymesterségnél. Lényegében a mai önkormányzati alapú városvezetést valósították meg az egriek pár száz esztendővel ezelőtt, és bár a mostani önkormányzatiság kicsit más elven működik, talán nem volna ártalmas eltanulni ezt-azt testvérmegyénk székhelyének múltjából. Mert milyen jó is volna az, ha listán választott önkormányzati képviselőink nem úgy általában képviselnék választóik érdekeit, hanem konkrétan egy-egy körzet ügyes-bajos dolgainak intézését vállalnák fel. Kimennének „terepre”, meghallgatnák a lakók véleményét, továbbítanák panaszaikat és óhajaikat, követnék azok megoldásának menetét.

Itt van például az utcajavítás, ez a kimeríthetetlen téma: szomszédaim jobb híján nekem mondják el észrevételeiket, és tőlem kérdezik, mikor lesz már vége kálváriájuknak, én azonban nem tudok érdembeli válaszokkal szolgálni. Legfeljebb megírom az elrettentő eseteket, a jelenségek résztörténéseit, amit az illetékesek vagy elolvasnak, vagy nem, aztán vagy okulnak belőle, vagy nem. De ha X. Y. önkormányzati képviselő, a körzet fertálymestere teszi szóvá a hibákat, ne adj’ Isten, még felelősségre is vonja a hibát vétőt, talán még hatása is lenne szavának.

És ha mindez megvalósul, ha a dolgok végre gördülékenyen mennek ebben a városban, ha minden munkálat kifogástalan minőségben és határidőn belül készül el, kérdezhetik Önök: miről ír majd az újság? Arany János így fordította a bölcs dán királyfi szavait: „Több dolgok vannak földön és égen, / Horatio, mintsem bölcselmetek / Álmodni képes.”