Farkas Réka
Ha nem kerül új, jó lesz egy régi is – vélekedhetett a nagyobbik kormánypárt, amikor ismét Ecaterina Andronescut javasolta tanügyminiszternek. Liviu Dragnea pártelnök egy csapásra több legyet is ütne: egyrészt legalább egy időre csendet teremtene párton belüli ellenzői táborában, hisz közéjük tartozik Andronescu is, másrészt egy köztiszteletben álló, szakmai tapasztalattal rendelkező tárcavezetőt nyerne, aki már háromszor ült az oktatást irányító bársonyszékben.
Ám bármennyire ravasznak tűnik a minden hájjal megkent pártvezér húzása, számításai nem biztos, hogy beválnak. Andronescut többen máris árulónak kiáltották ki, aki egy zsíros állásért besorol Dragnea talpnyalói közé, ugyanakkor szakmai hozzáértését is sokan megkérdőjelezik, éppen előző miniszteri ténykedései alapján.
Ecaterina Andronescu ugyanis már bizonyította, hogy nagy híve a reformoknak, így ha valóban ő lesz a miniszter, újabb radikális változásokra számíthatunk. Első, 2000–2003 közötti mandátuma idején igyekezett semmissé tenni mindazt, amit elődei kitaláltak, és jó elképzelései éppúgy voltak, mint katasztrofálisak. Ő találta ki például a szakiskolák átalakítását, létrehozva az igencsak fellengzős nevű mesterségek és művészetek iskoláját, hogy hat év múlva, következő minisztersége idején fel is számolja azokat, megadván ezzel a kegyelemdöfést a romániai szakmunkásképzésnek. Maradtak a szakközépiskolák, melyek sokkal inkább elméleti, mint gyakorlati tudást nyújtottak, s drasztikusan megnőtt az iskolaelhagyás, az érettségin megbukók aránya, a fiatal munkanélküliek száma. Kísérletezések sora köthető nevéhez, ezek azonban többet ártottak, mint használtak. A szakoktatás becsületét olyan mélyre sikerült süllyeszteni, hogy már a biztos állást, megélhetést nyújtó szakokra is lasszóval kell fogni a jelentkezőket, miközben majd minden ágazatban számottevő a szakmunkáshiány.
Zseniális ötletekből későbbi mandátumai során sem volt hiány: egyetemi tanár lévén, feloldotta a korábbi összeférhetetlenségeket – nyugodtan lehet valaki egyszerre rektor és politikus –, zöld utat adott az azóta valamelyest visszaszorított, kétes értékű diplomagyáraknak, s hogy legyen elegendő diák, azt is be akarta vezetni, hogy akár érettségi nélkül is beiratkozhassanak a fiatalok a felsőoktatásba.
Szakértők szerint a nagyra becsült és köztiszteletnek örvendő Ecaterina Andronescu többet ártott, mint használt a román tanügynek, s lám, most kap még egy esélyt, hogy tovább kísérletezgessen egy olyan ágazatban, amelynek alapvető, átgondolt, mélyreható, lényegi reformokra volna szüksége, nem ötletszerű tákolgatásra. A híres-hírhedt kormányprogram kevéssé ismert oktatási fejezetének egyik megalkotója éppen Ecaterina Andronescu volt, és szűk két év alatt immár ő lesz a szociáldemokraták negyedik tanügyminisztere. A kérdés csak az: sikerül észszerű változásokat bevezetnie, vagy marad a káosz és még mélyebbre süllyed a romániai oktatás?
Az előzmények ismeretében nincs okunk bizakodásra.
