A hazavezető út

2018. november 15., csütörtök, Jegyzet
Nagy B. Sándor

Néha olyan ereje van a szavaknak, hogy gyökerestül megrázzák, felforgatják a világot, romokba döntik a hitünket, biztonságérzetünket, mindazt, amire felépítettük az életünket. Letesszük a telefont, és csak ülünk, mintha leforráztak volna. Mintha egy végtelen sivatag közepében ülnénk, ahol semmi remény arra, hogy valaha rátalálunk a hazavezető útra.

Pedig olyan sok volt a figyelmeztető jel, tudtuk, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb számolni kell vele, és mégis megrettenünk a bizonyosságtól. Olyan jó lenne, ha csak még egyszer elvonulnának a felhők, és megpillantanánk a napot. Még egyszer, csak egyszer... Imára kulcsoljuk a kezünket, de nem találjuk a megfelelő szavakat. Vajon meddig lehet újabb és újabb csodára várni, meddig terjed a kegyelem?

Jó lenne ásni egy feneketlen gödröt, vagy égig érő tornyot építeni óriási kövekből, és megszakadni a súlyuk alatt, és elhúzni a világ legnehezebb szekerét, és megtenni a lehetetlent – de csak ülünk imára kulcsolt kézzel, kétségbeesetten, és érezzük, hogy a tudatunk szélén ott leselkedik a lemondás...

De hogyan mondhatnánk le arról, aki mindennél többet ér, aki hozzátartozik az életünkhöz a legelső pillanattól mostanáig? Hogyan mondhatnánk le arról, akit a legjobban szeretünk, aki a legjobban szeret bennünket?

Gyűjteni fogunk, és odaadjuk mindenünket, amink csak van, és elmondjuk a legszebb imádságot, amit csak elmondhat az ember. És jók leszünk, szeretni fogjuk egymást, hálásak leszünk mindenért, és adakozni fogunk, és minden időnket a gyermekünkre szentelünk, és gyönyörű családi estéket szervezünk. És hazamegyünk, és meglátogatjuk, és fogjuk majd a kezét, és mindent megteszünk, hogy boldog legyen. Vajon lesz-e még igazán boldog valaha?

És elmegyünk a világ végére, és felkutatjuk a legjobb orvost, és megmozgatjuk ezt az egész kerek világot, és odaadjuk mindenünket, amink csak van, hogy csak egy kis töredékét visszaadjuk annak, amit ő adott nekünk. Milyen szörnyű ez a tehetetlenség.

És csak most döbbenünk rá, hogy itt volt velünk életünk minden pillanatában, és mi nem is voltunk hálásak ezért. Most is itt ül az ágyunk szélén aggódó tekintettel, keze a homlokunkon, és valójában ennek a gondoskodó szeretetnek köszönhetjük, hogy élünk, itt vagyunk, felnőttünk. És mi képtelenek vagyunk kimutatni a szeretetünket, imádkozni, sírni, ordítani. Úgy szeretnék hegyeket mozgatni, megetetni millió éhező gyermeket, letenni elé az egész életünket, aztán felszállni a madarakkal az égbe, és csak repülni gondtalanul.

Miért? – jön a kérdés valahonnan nagyon mélyről, és ezzel újra ránk szakad a valóság, és nincs menekvés az álmatlanságból, hajnali fényből, izzadságtól nedves ágyneműkből és kétségbeesett fogcsikorgatásból. És a lelki szemeink előtt felrémlik egy láthatatlanul apró kis sejtecske, mely egyszer csak elkezd valami mást tenni, mint amit tennie kell. Miért? Mi vajon miért megyünk mindig másfelé, mint amerre haladnunk kellene, miért figyelünk más dolgokra, mint amire figyelnünk kellene? Miért vagyunk türelmetlenek, elvakultak, gonoszak, képmutatóak, hitetlenek?

Vajon mit tehet az ember, amikor már minden kártyáját kijátszotta? Hogyan lehetne visszafordítani az időt, visszahozni a vidámságot, egészségben együtt lenni, megsemmisülni a szeretetben?

Szavak, szavak, szavak. Olyan kicsik, gyengék, tehetetlenek. De jó lenne szavak nélkül összebújni, megölelni egymást! De jó lenne tékozló fiúként visszafordulni hiábavaló bolyongásainkból, és hinni abban, hogy valahogy sikerül megtalálni a hazavezető utat! És otthon majd minden jóra fordul...

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2018-11-15: Közélet - Bokor Gábor:

Kizártak pártjából egy helyi tanácstagot (Nagyborosnyó)

Megvonták a párttagságot Szőcs Leventétől, a nagyborosnyói helyi tanács Liberális Demokraták Szövetsége (ALDE) színeiben mandátumot nyert tanácstagjától. Szőcs a párt megyei szervezetétől kapta meg a kizárásáról szóló döntést. Elmondása szerint nem tudott az ellene indult eljárásról, a felhozott vádak hamisak, ezért fellebbezni fog, és ha nem jár sikerrel, végső lépésként akár a bíróságon is kész keresni igazát. Amennyiben a pártból való kizárása végleges marad, Szőcs elveszíti önkormányzati képviselői mandátumát.
2018-11-15: Közélet - Demeter Virág Katalin:

Sokan látogatnak Háromszékre

Egyre több látogatót vonz Háromszék. Az első félév statisztikái 2300-zal több turistát jegyeznek, mint tavaly. Ebben az időszakban közel 47 400 idelátogató kereste fel megyénket –  derült ki a megyei kereskedelmi kamara szakosztálya által készített felmérésből. Év végéig további bővülést jósolnak az ágazatban tevékenykedő szakemberek, akik szerint a vidéki panzióknál 41 százalékos növekedést jegyeztek idén. Az év elején megnyitott sepsiszentgyörgyi turisztikai információs irodában – ahol eddig közel ezeren fordultak meg, s ahová nyár derekán tértek be a legtöbben – azt vettük számba, hogy mit találnak vonzónak, mi iránt érdeklődnek a vendégek.