A tegnapi kézdivásárhelyi soros tanácsülés napirendjén tizennégy határozattervezet, valamint a különféléknél még négy napirendi pont szerepelt. Ezek közül a leghosszabb, egy órás és tizenöt perces Kozsokár Attila, a Közüzemek Rt. megyei vízszolgáltató aligazgatójának a beszámolója volt. Az önkormányzati képviselők számos kérdést intéztek az aligazgatóhoz, aki igyekezett válaszolni. A véletlennek köszönhetően a tanácsülés éppen akkor zajlott, amikor szinte az egész városban szünetelt az ivóvíz-szolgáltatás. A testületi ülésen Fekete-Kászoni Loránd mérnök, a megyei vízszolgáltató helyi kirendeltségének a vezetője is jelen volt.
Kozsokár Attila beszámolója az utóbbi két-három év fontosabb tevékenységének összefoglalója volt, egyrészt az európai uniós pályázatokból pénzelt, másrészt a saját büdzséjükből finanszírozott munkálatokról szólt. Sok panasz érkezett a kézdivásárhelyi víz minőségével kapcsolatosan – hangsúlyozta az aligazgató, aki kijelentette, hogy az ivóvíz minden szempontból megfelel a törvényes előírásoknak, a vízházban jelenleg előállított víz megfelel a megengedett normáknak, és az, hogy a fogyasztóknál bizonyos esetekben zavaros, a magas vastartalomnak tudható be, de mára a rengeteg beruházás után kezelni tudják ezt is. Valamikor a megengedettnél tízszer nagyobb volt a vastartalom, jelenleg pedig tízszer kisebb a megengedett szintnél. Az aligazgató beszámolója szerint a város földalatti ivóvízhálózata mintegy 55 km hosszúságú, 53 százaléka több mint negyvenéves, de ötvenéves vezetékek is léteznek. Legutóbb az európai uniós pályázattal nyolc kilométeres vezetéket újítottak fel, saját költségvetésükből közel egy kilométer ivóvíz- és csatornavezetéket cseréltek ki.
A beszámolót követően Szigethy Kálmán, Gál Elemér, Szilveszter Szabolcs, Hegedűs Ferenc, Lőrincz József, Bokor Tibor, Czipa Loránd, Kiss Levente, dr. Kelemen András intézett kérdést Kozsokár Attilához. Válaszaiból az derült ki, hogy évente ki kellene cserélni egy bizonyos hosszúságú régi vezetéket, de ehhez szükség lenne a lakosság és az önkormányzat hozzájárulására is. Elmondta, a közbeszerzési eljárás során nehézségek is felmerülnek, sok esetben a komoly cégek komoly kivitelezők, de sajnos akadtak megbízhatatlanok is, például az OMS, amelyik ellen csődeljárás zajlik. Azt is megtudtuk, hogy egy pályázat keretében Kézdivásárhelyen négy kilométeres vezeték cseréjét irányozták elő, ami nagyon kevés. Az is elhangzott, hogy a két víztornyot két 2500 köbméteres automatizált víztartályra cserélték, de ha valamilyen ok miatt csak az egyik működik, akkor a tömbházak felső emeleteire nem jut fel a víz.
A polgármester felszólította a vízszolgáltató vezetőit, hogy ne azután kérjenek engedélyt az úttest feltörésére, miután azt már feltörték, és a kérésbe azt is írják bele, hogy mikor aszfaltozzák vissza. Kozsokár Attila válasza az volt, hogy továbbítja az elvárást a vezérigazgató felé. Az aligazgató ellentmondott dr. Kelemen András főorvosnak, aki Hegedűs Ferenchez hasonlóan szóvá tette, hogy ki kellene cserélni minél előbb az azbeszt vezetékeket, mivel úgymond rákkeltő hatásúak, károsak az egészségre. Szerinte ez nem állja a helyét, hiszen a nyugati országokban, Hollandiában és Németországban a vezetékek fele a mai napig azbesztből van, és nem gondolnak arra, hogy kicseréljék azokat.
Az aligazgató reményét fejezte ki, hogy Nyujtódon sikerül betartani a december végi kivitelezési határidőt, és üzemképessé válik az elkészült hálózat. Bokor Tibor polgármester azon a véleményen volt, hogy előbb-utóbb ismét üzembe kellene helyezni a két víztornyot, mivel amikor azok működésben voltak, nem merültek fel olyan gondok, mint a jelenlegi víztartályokkal. Az önkormányzati képviselők arra nem kaptak semmiféle választ, hogy egy-egy meghibásodást követően a kakaó színű víz miatt ki kártalanítja a lakosságot az elromlott háztartási gépekért és kazánokért.
