Demeter J. Ildikó
Florin „más kérdés” Iordache volt igazságügyi miniszter szűkös szókincséből kifogyva illetlen gesztussal fejezte be csütörtöki parlamenti beszédét, amely elég sokban emlékeztetett a Kárpátok agyonlőtt géniuszának Románia függetlenségéről és szuverenitásáról szóló habzó szónoklataira. Emlékszünk arra, hogy milyen jól éltünk ilyen jelszavak alatt a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban, de arra még a kevéssé iskolázott diktátor sem vetemedett, hogy nyílt és kendőzetlen kommunista őszinteséggel mutassa ki megvetését alattvalói iránt.
Huszonkilenc évi eredeti demokrácia és tizenegy évi európai uniós tagság után azonban ott tartunk, hogy a parlament, az állam legfontosabb intézménye egyféle kocsmává züllött, ahol a nép ráérő fiai nagyotmondásban, hantázásban, mások letorkolásában jeleskednek, és az érzi magát vitézebbnek, aki nagyobb gorombaságra képes. Bocsánatkérés, ugyan már, nem úriemberek között vagyunk. Micsoda? Európai Unió? Hát nekünk azok ne adjanak tanácsot, mi itthon vagyunk, és ha nekünk úgy tetszik, akkor sáros mundérral, piszkos kézzel és mosdatlan szájjal mutatunk fityiszt a világnak. Azt legalább értik, és idegen nyelvet sem kell tanulni hozzá. Majd megtanulnak mások románul a következő fél évben, ha akarnak valamit; ha nem, úgy is jó, foglalkozunk a magunk dolgával, a közpénzek szabad elprédálásával és a bűnözők felmentésével. Ez az igazi kormányprogram, ezért is halad jobban, mint a kórházépítés...
Így fest ma a román politikai osztály, illetve annak látható többsége. Iordache nem szégyellt és mellőzött, hanem oszlopos és nagyra becsült tagja ennek a társaságnak, amelynek bárdolatlanságánál csak fennhéjázása nagyobb. Az alaphangot a kocsmárosból lett fővezér, Liviu Dragnea adja meg, aki útszéli kiszólásai és bűnvádi perei között igen hegyes önérzettel üzenget Cotroceni-be, Brüsszelbe és Strasbourgba is, ahol a román kormánykoalíció saját pártcsaládjai, a szociáldemokraták és a liberálisok sem álltak melléjük. Na persze, nem volt, aki lobbizzon értük. Ahogy itthon sincs a legmagasabbra kapaszkodottak, legjobban fizetettek közt, aki a rá bízott munkát elvégezné. A parlament idén szinte kizárólag az igazságügyi törvényekkel foglalkozott, a kormány megvalósításai közül csak a nyelvi botlások és minisztercserék számosak, a beruházások az uniós csatlakozás előtti szinten állnak, és pár héttel Románia uniós elnökségének kezdete előtt tisztázatlan okokból távozott az európai ügyekért felelős tárcavezető. A szájhősöknek nem baj, ha leégünk, ha megint elszalasztunk néhány kedvező lehetőséget az ország fejlesztésére, sőt, azt sem bánnák, ha kilépnénk az EU-ból, hiszen akkor zavartalanul, a maguk kényére-kedvére szabhatnák az államot. A jelek szerint ez a cél, az 1989 előtti „aranykor” visszaállítása.
Számunkra pedig az a fő kérdés: a sűrűsödő modortalanságok a győzelem vagy a vereség közeledtét mutatják?
