Miska Brigitta
Nagy port kavart a román sportsajtóban az utóbbi napokban a Gazeta sporturilor napilapban megjelent „exkluzív” cikk, amely a magyar állam és két labdarúgócsapat – a Sepsi OSK és az FK Csíkszereda – közti pénzügyi kapcsolatot boncolgatta. Az említett bukaresti újság a sepsiszentgyörgyi együttes jó élvonalbeli szereplése és a csíkszeredai gárda Román Kupa-negyeddöntőbe jutása kapcsán eszmélt rá, hogy Székelyföldön is létezik labdarúgás, és erre megpróbált magyarázatot találni. A román hazafiak írásban fordultak a magyar kormányhoz, kíváncsiak voltak, az anyaország milyen mértékben támogatja a székelyföldi csapatokat.
A válasz nem késett sokáig, hiszen az Emberi Erőforrások Minisztériuma öt napon belül reagált levélben, amelyben az állt, hogy a 2016/1801. számú kormányhatározat értelmében az FK Csíkszereda és a Sepsi OSK egyaránt 3,2 millió eurós támogatást kapott sportinfrastruktúrája fejlesztésére és más befektetési projektek megvalósítására, elsősorban akadémiáinak működtetésére.
Bár a cikkben nem véleményezték negatívan a két klubot és a magyar államot, azért be kell ismerni, hogy a szellemet kiengedték a palackból, majd megkérdeztek mindenkit, akiktől eget rengető választ vártak az esettel kapcsolatban. A műveltebb sportszakértők azonban semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy a magyar állam támogat két csapatot Romániában, sőt, követendő példaként álították inkább a román kormány elé. Persze, az újságíró kollégák a román labdarúgás mindenható, börtöntöltelék bohócához is eljutottak. Az sem volt meglepő, hogy Gigi Becali, az FCSB tulajdonosa magyarveszélyről beszélt, és büszkén hangoztatta, hogy már csak ő áll a Sepsi OSK és a román bajnoki cím között, ha ő visszavonul, akkor a magyarok szégyenszemre bajnokok lesznek. Ha ez még nem lett volna elég, törpe jelzővel illette Magyarországot és Orbán Viktor miniszterelnököt is, továbbá két költői kérdéssel is megtoldotta értekezését: hogy verjen meg téged saját hazádban Orbán, hogy hagyjam, hogy egy olyan törpe, mint Orbán megverjen engem Román Földön?
Természetesen, nem Becali az egyetlen, aki kifordult magából a hír hallatán, hiszen Radu Tudor újságíró és katonai elemző a blogján azt írta, az ilyen kétes külföldi finanszírozások, amelyeket a sport, a kultúra vagy a gazdaság ürügyén tesz Magyarország, a háttérben hibridháborús mechanizmusokat rejt, figyelembe véve a magyar–orosz kapcsolatokat.
A Gazeta sporturilor azt is felvázolta, hogy mit jelent ez a közel 6,5 millió euró a román labdarúgásban. Ennyit költ az FCSB játékoskeretének egyévi fizetésére, háromszor nagyobb összegből gazdálkodik évente a Román Labdarúgó-szövetség, fele ennyi illeti a román bajnokot tévéközvetítési jogokból egy szezonban, és ekkora összeget kap az Ifjúsági és Sportminisztériumtól a kenu-, az atlétika-, a torna-, a birkózó- és a kézilabda-szövetség összesen. Az utóbbi is jelzi, milyen mélyre süllyedt a román sport, a sportszövetségek többsége még a belső korrupcióval küzd, és a kapott csekély pénzösszeg nagyobb részét vélhetően inkább zsebre teszik a vezetők. Mindezek fényében mégis meglepődnek, ha a román sportolók messze elmaradnak az élmezőnyhöz képest a legtöbb sportágban, és csak elvétve hoznak érmet egy-egy nemzetközi versenyről, a világversenyeken szerzett dobogós helyezéseket pedig nagyítóval kell keresni...
Nacionalista hisztériakeltés helyett a román sportsajtó pedig foglalkozhatna azzal is, hogy a román klubfutball színvonala egyre gyengébb, a sportszövetségek nevetségesen kevés támogatást kapnak a bukaresti kormánytól, a tömegsport Romániában csak elméletben létezik, és még sorolhatnánk. Románia számára Magyarország követendő példa kellene hogy legyen – legalábbis a sportélet fejlődése szempontjából mindenképp, hiszen ezúttal a szomszéd füve tényleg zöldebb.
