A közel húsz résztvevőt Ruszka Sándor lelkipásztor köszöntötte a 104. zsoltárral, amely szerint Isten is kedvét leli a játékban. Ezt követően a legutóbbi játékélményünket oszthattuk meg egymással, majd érdekesebbnél érdekesebb játékok bemutatása következett. Az est további részében ki-ki kedve szerint próbálhatta ki a különféle társasokat. Öröm volt látni, hogy bár jó néhányan nagyon régen ültek le játszani, mégis önfeledten tudtak bekapcsolódni a közös tevékenységekbe. Köszönjük Szabó Katalin tanítónőnek a Step by Step Egyesülettől az irányítást, a Wegener – Pro Sanitate Alapítvány vezetőségének, Bakk-Vitális Mária Kinga igazgatónőnek és Sárkány Hannának pedig a társasjátékokat. A következő játékdélutánt december 12-én tartjuk.

BENEDEK ZSUZSA, Sepsiszentgyörgy. Az utóbbi időben nagyon sok nagy tüzet vettem észre az Őrkőn, amelyeknek fekete füstjét a szél hozzánk, a Borvíz utcában lakókhoz is elhozta. Vélhetőleg szemetet (műanyagot, gumit) égettek a város legszegényebb negyedében, ami tudtommal elég veszélyes és mérgező is, tehát van okom aggódni a családom egészségéért. Mivel a szelektív hulladék gyűjtése és ingyenes elszállítása Sepsiszentgyörgyön meg van oldva, nem tudom elképzelni, hogy miért kell egyes embereknek elégetniük a műanyagot. Úgy gondolom, hogy a műanyag égetésének veszélyeiről tájékoztatni kellene a lakosságot, az illetékeseket pedig mozgósítani a probléma megoldására.

SZ. M., Sepsiszentgyörgy. Örömmel olvastuk a hírt, hogy most már zökkenőmentesebben kérhetünk időpontot a megyei kórház járóbeteg-rendelőjébe. Éltünk hát a lehetőséggel, gyermekünk sajnos az utóbbi hetekben betegeskedett. A rendszer visszajelzést küldött a lefoglalt időpontról, sőt, módosítás lehetősége is biztosított, ha valamiért időközben úgy alakulna, hogy nem érünk el a fenntartott időpontban az orvoshoz. Az általunk kiválasztott órában meg is jelentünk a szakorvosnál, biztonságból néhány perccel korábban érkeztünk. Rossz döntésnek bizonyult. Vizsgálatai lebonyolítása után az első orvos időben hagyta el a rendelőt, az utána következőre azonban, akihez mi is időpontot kértünk, bő fél órát kellett várni. Mire végül bejutottunk, éppen egy órája voltunk már a járóbeteg-rendelőben, s mire távozhattunk, további negyedóra telt el. Felnőttként is nehéz lehet adott esetben a várakozás, gyermekkel azonban jóval kalandosabb – velünk együtt további négy szülő és öt gyermek várt még vizsgálatra –, nyűgösek, türelmetlenek, különösen betegség esetén. Tudatában vagyunk, hogy orvosnak lenni nem hétköznapi feladat, de szerettük volna, ha legalább annyit közölnek velünk, mikorra várható az orvos érkezése, hogy eldönthessük, várunk még, vagy újabb időpontot kérünk és visszatérünk máskor. Dolgozó szülőként ez különösen fontos amiatt is, hogy jelezhessük, mennyi időt hiányzunk munkahelyünkről.