Azt is meg szeretném említeni, hogy az egyesületi mozgalmat évekkel ezelőtt pontosan azért indítottuk, hogy a szervezet megvédje a tagság érdekeit, jobb árat harcoljon ki az eladott tejért, és a vitás kérdéseket megoldja. Az erősebb, aktívabb egyesületek első dolga volt a korszerű tejminőségmérő felszerelések vásárlása, így ilyen gondok soha nem merültek fel. Most a tej zsírfokának mérését, a közeljövőben a tej savasságmérésének módszereit mutatjuk be.

A tej zsírtartalma jelentős eltéréseket mutat fajtánként, ugyanakkor azonos fajtájú teheneknél is, sőt, ugyanazon tehén reggel és este fejt tejének zsírtartalma is különböző (az esti tej zsírosabb). A fejés elején a tej zsírtartalma alacsony, a végén az utolsó tejsugarak akár a 8—10 százalékot is elérhetik. Az ivarzás is befolyásolja a zsírmennyiséget, ugyanis az üzekedő tehénnél a zsírtartalom és a tej mennyisége is a szokásosnál kevesebb. Ugyanakkor a laktáció elején a zsírtartalom kisebb, és az elapasztás ideje felé akár 0,3—0,4 százalékkal is nőhet. A takarmányozás is kihat a zsírfokra, a nagy rosttartalmú takarmányok növelik, a lédús és az abraktakarmányok csökkentik a tej zsírtartalmát. A takarmányozás 0,1—0,3 százalékot változtathat ezen.

Habár több módszer ismeretes a tejzsír megállapítására, tájainkon még mindig a legelterjedtebb a hagyományos Gerber-savbutirométeres eljárás. Ez a módszer a tejben levő kalcium-kazeinát kénsav hatására történő átalakulásán alapszik, amely során oldható kazein-diszulfát és kicsapódó kalcium-szulfát keletkezik. Úgy is mondhatnánk, hogy a kénsav a tej alkotórészeit — kivéve a zsírt — feloldja, elroncsolja, és ezáltal szabaddá és elkülöníthetővé válik a zsír. A szétválást elősegíti az amilalkohol (csökkenti a felületi feszültséget) használata, valamint a kénsav és a tej vegyülésekor keletkező hő. A mérés eszközei és vegyszerei: tejbutirométer, 10 ml-es kénsav-, 11 ml-es tej- és 1 ml-es amilalkohol-adagoló pipetta, gumidugók, vízfürdő, 1,817-es fajsúlyú kénsav és 0,815-ös sűrűségű amilalkohol.

A száraz butirométerbe 10 ml kénsavat adagolunk, majd óvatosan, szinte cseppenként a mérőbe folyatjuk az előzőleg jól összekevert próbából vett 11 ml tejet, utána rátöltünk 1 ml amilalkoholt. Végül jól lezárjuk tömör gumidugóval. A rongyba csavart butirométert jól összerázzuk, vigyázva, mert nagyon felmelegszik a próba. A próbát 1200 percenkénti fordulatszámú centrifugába rakjuk, majd 5 percig centrifugáljuk. A leállt centrifugából kivesszük, és 5—10 percig 65 Celsius-fokos vízfürdőbe állítjuk úgy, hogy a gumidugó lefelé álljon. Aztán a dugó mozgatásával, csavarásával a szétvált zsírréteg alsó szintjét a mérőrész nullájára vagy egész számra állítjuk. Szemmagasságban tartva leolvassuk a tej zsírszázalékát. Ilyenkor mindig a kialakuló felszíngörbület (meniszkusz) legmélyebb pontját vesszük figyelembe.

Ha a zsírtartalom szétválása nem tökéletes, azt jelenti, hogy a centrifugálás nem volt teljes, vagy a próba lehűlt. Ilyenkor két-három percre 65 fokos vízfürdőbe tesszük, és megismételjük a centrifugálást.

A megszokottnál kisebb tejzsírral számolhatunk a következő esetekben: részleges fölözés, vízadagolás, rövid idejű centrifugálás és nem elégséges felmelegítés, a túl nagy koncentrációjú kénsav használata, az előírtnál kisebb tejpróba használata, a vizes butirométer használata, és közismerten a legeltetési időszak elején.

Az utóbbi időben rengeteg új típusú modern minőség-ellenőrző felszerelés jelent meg, a legutóbbiak digitális kijelzésűek (Milkoscan, Milkotester, Ekomilk), amelyek a zsír-, fehérje- és cukortartalmat, valamint az esetleg hozzáadott vízmennyiséget is kimutatják. Ez utóbbi méréssel a ,,vizező" tejbeszolgáltatók is kiszűrhetőek.