Mivel amúgy is nagy a külkereskedelmi mérleghiányunk, mert többet importálunk, mint amennyit exportálunk, más, politikai krízisben szenvedő országokba exportálhatnánk leszerepelt minisztereket újrahasznosítás céljából, természetesen némi ellenszolgáltatásért. Bár már az is kész haszon lenne, ha a nálunk kirúgott miniszterek nem minket boldogítanának tovább, hanem az említett kormányválságban szenvedőket.

Ami késett, nem múlott, és bizony nálunk ismét eljött a nagy elszámolás, a leszámolások és jutalmazások ideje. A kormányátalakítás eléggé elhúzódott, pedig Dragnea úrnak már rég miniszteri székekkel kellett volna honorálnia azokat, akik az őt ért puccskísérlet alatt kiálltak mellette vagy átálltak ellenségei táborából melléje. Hogy is képzelték azok, a párt- és Dragnea-ütők, hogy minden büntetés nélkül szárazon megússzák? A főbuktató szerepét vállaló bukaresti főpolgármester asszonyra, Gabriela Fireára is jól rájárt a rúd. Mivel ő megválasztott személy, hát városvezetői tésztségétől nem foszthatják meg, csak pártbeli magas polcairól rugdosták le. Ráadásul egy törvényszéki döntés alapján el akarják venni játékait, azt a 22 céget, amit Bukarestben létrehozott, és amelyekbe hálája kifejezéseként megbízható embereit és nyámjait ültette zsíros állásokba.

Ami a lényeg: van egy újabb átalakított kormányunk, még ha kissé foghíjas is, mert ez a kerékkötő államelnök, Iohannis nem értett egyet két miniszteri kinevezéssel, és amikor megkérdezték, mikor foglalkozik ismét a problémával, Pató Pálként válaszolt, mondván „Ej ráérünk arra még!”. Nem is csoda, mert belefárad a sok munkába, az elfogadottak kinevezésébe, és most pihenni akar, ezért ünnepel egy kicsit december elsején, aztán majd foglalkozik az üggyel.

Viszont akadékoskodása miatt megérdemelt kritikában részesült. Ilan Laufer volt az egyik jelölt, akinek fejlesztési és közigazgatási miniszterré való kinevezésével nem értett egyet. Az illető aztán meg is mondta véleményét elnökünkről, kijelentvén, hogy ez Iohannisnak „újabb antiszemita megnyilvánulása”. Bár elnökünk számtalanszor használta a királyi többest, hogy „habár különfélék is, de mi mind románok vagyunk”, Laufer úr azt állítja: „Iohannis német nemzetiségű, és gyanús kapcsolatokat ápol a Romániai Németek Demokrata Fórumával, egy náci szervezet örökösével…”. Már korábban is megtörtént, hogy három miniszter rendesen lenácizta az elnököt. Akkor a német nagykövet is megszólalt az ügyben, sőt, Günther Krichbaum, a német parlament európai ügyekkel foglakozó bizottságának vezetője is tűrhetetlennek minősítette a történteket. Persze, az akkori tiltakozásoknak semmi eredménye nem lett, amit ez a legutóbbi Laufer-megszólalás is bizonyít. Klaus Iohannist egyáltalán nem zavarják az ilyen megnyilvánulások, hisz ő tudja, hogy nálunk nincs semmiféle intolerancia a kisebbségekkel szemben, és ugyebár azok problémái is példásan meg vannak oldva. Tisztában van azzal, hogy a románok mennyire toleránsak, és most is csak egy intoleráns zsidó volt, aki megvádolta őt német származása okán. Ezt ugyan Iohannis úr nem meri kimondani, mert akkor valóban antiszemitizmussal lehetne vádolni.

Ez az Ilan még jobban fel tudta volna borzolni a kedélyeket, ha azt is elmondja, hogy Iohannis, nemcsak zsidó-, hanem románellenes is, hisz nem értett egyet Lia Olguța Vasilescu közlekedési miniszterré való avanzsálásával, bizonyosan azért, mert Olgicácskát még a Nagyrománia Pártban Corneliu Vadim Tudor nevelte jó románnak.
Pedig jó lett volna, ha kinevezik közlekedési miniszternek, mert akkor nem pocsékolja a pénzt autóutak és autópályák építésével való próbálkozásokra, hisz azokból, a tapasztalatok szerint, úgysem lenne semmi, hanem például a szavazók megvásárlására, amiből legalább a szerencsésebbeknek lenne némi haszna.