Leáldozóban a bérmunkatermelés

– A készruhaipari egységek bezárásának okai a bérmunkatermelés (Lohn-termelés) jellegzetességei körül keresendők – fejtette ki kérdésünkre Keresztély László. A bérmunkában ugyanis annyira kevés a hozzáadott érték, hogy bármely költségnövelő hatás önmagában veszteségbe sodorhatja a vállalkozást.  Az utóbbi években az ilyen költségemelkedést mindenekelőtt a minimálbér növelése jelentette, azt ugyanis nem lehetett beleszámolni az árba, esetleg csak nagyon kis százalékban. Márpedig – a minimálbér-emelések mértéke és üteme mindenképpen ezt igazolja – az utóbbi években gazdasági megalapozottság, előtanulmányok nélkül, pusztán adminisztratív és szociális meggondolások alapján állapították meg a minimálbér mértékét. És még koránt sincs vége a folyamatnak.

Kulcsszó a termelékenység

– Milyen eszközei vannak egy vállalkozásnak, hogy ezt ellensúlyozza?

– Ahhoz, hogy kivédje a vállalkozó a veszteséget, a termelékenység növelésére lenne szükség. Csak itt jön a második gond. A munkaerő vándorlása a nagyarányú kézi munkát igénylő termelés (ilyen a konfekcióipar) legnagyobb gondja napjainkban. Tudniillik az egyéni teljesítmény mértéke az adottságok mellett leginkább a munkavállaló gyakorlottságától függ. Egy gyakorlott varrónőt, aki az általános normán felül akár 140 százalékos termelést is el tud végezni, esetenként két szakképzetlen alkalmazottal lehet helyettesíteni, akiknek viszont a törvény értelmében biztosítani kell a teljes minimálbért. Ez nagyarányú termelékenységcsökkenést eredményez. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy legtöbb esetben nem találni szakképzetlen munkavállalót sem. A szakképzett munkaerő hiánya a másik nagy gond a vállalkozóknak. Ennek okai összetettek, kereshetjük azokat a szakoktatás korábbi leépítésében (ez az utóbbi időben talán változott egy keveset), az általános mentalitásban, a kétkezi munka negatív megítélésében, de a külföldi, általában jobban fizető munkalehetőségekben is.

Nem olcsóbb, mégis elköltöznek

Szintén az utóbbi időben terjedt el a külföldi cégek körében az a vélemény, hogy Románia már nem tartozik a vonzó termelőhelyek közé, ezért más országok felé kell nézni. Még akkor is, ha azok pillanatnyilag nem olcsóbbak. Hiszen mire Románia már túl drága lesz, addigra az új helyszíneken kialakulhat az együttműködés.

– Ez csak háromszéki jellegzetesség, vagy az egész országban gondok vannak a készruhagyártásban?

– Korántsem helyi probléma ez, a jelenség az egész országot érinti. Nálunk azért lehet nagyobb a gond, mert a rendszerváltás után ez az ágazat fejlődött a leginkább.

– Konkrétan a Dreiconf mikor jutott abba a szakaszba, amikor már nem lehetett fenntartani a működését? Mik voltak a közvetlen kiváltó okok?

– A Dreiconf 2016 tavaszán kezdett munkaerőgondokkal küzdeni, ami a termelékenység állandó csökkenéséhez vezetett. 2016 ősze és 2017 tavasza között egy féléves időszakban a munkaerő 20 százalékát veszítettük el. A felvállalt termelést nem tudtuk megvalósítani, ezért megrendelőink egy része elfordult tőlünk. Emiatt 2017 májusában tömeges elbocsátást kellett végrehajtanunk és fizetésképtelenséget jelentettünk a bíróságon. 2017 júliusától a cég csődvédelem alatti átszervezésben áll.

A jövő

– Ilyen körülmények között milyen jövője van az ágazatnak?

– A konfekcióipari bérmunkatermelés jövőjéről szerintem nem tudunk beszélni, és azok a cégek, amelyek még ilyen rendszerben dolgoznak, lassan megszűnnek. Azok a vállalatok ellenben, amelyeknek sikerült teljes vállalkozásban készruhát gyártani és forgalmazni, mivel nagyobb hozzáadott értékkel számolnak, ellensúlyozni tudják a költségnövekedést. Minél nagyobb a hozzáadott érték, annál tovább tudnak ezek a cégek tevékenykedni. Természetesen ez nem csak a konfekcióiparra érvényes.