Kovács Levente rendező, színházpedagógus, egyetemi professzor harmadik regényét mutatták be hétfőn a Tein Teaházban. A nimfa mosolya című könyv szerzőjével Tulit Éva beszélgetett, közreműködött László Zsuzsa és Bodoni Ildikó.
A regény egy fantasy, az első harminc oldalán leltárszerűen felsorakoztatott kilenc történet a szerző állítása szerint valóban megtörtént. Ezeket a sztorikat ágyazta egységes, kitalált történetbe, s így született meg a regény. A fantasy abban különbözik a sci-fitől, hogy az előbbinek nincs egyfajta tudományos alapja, egyszerűen csak fantázia szülte történetek vannak benne – elég, ha A Gyűrűk Urára vagy a Harry Potter-sorozatra gondolunk. Az irodalomban a fantasytörténetekben minden úgy néz ki, mintha megtörtént volna: a hétköznapi élet folyik a maga medrében, ám egyszer csak bekövetkezik egy fantasztikus fordulat, olyan magától értetődően, hogy mindenki azt mondja, az igaz lehet. A mai modern korban az olvasó is írja a könyvet. Nincs a fantasynak mindenki számára érvényes tartalma, mondanivalója, hanem minden egyes ember újraírja azt – mondotta új könyve kapcsán a szerző.
A kötet alapját képező történetek között vannak olyan szokatlan események, amelyek az 1989. decemberi fordulat előtt és közvetlenül utána történtek: találkozás két különös csuklyás alakkal, akiknek ruházata száraz maradt az őszi záporban is, vagy az áramszünet alatt nézett különös tévéadásból kilépő titokzatos alak megjelenése az író otthonában, a fürdőszoba csempéjén megjelenő fekete és fehér koncentrikus, foszforeszkáló gabonakörök vagy akár egy tízujjú kéz lenyomata az ajtófélfán.
A regény főhősei a Lázár család tagjai. A feleség apja másodállásban szekus ezredes, és elmondja a lányának, hogyan kell átmenteni a demokráciába a régi nómenklatúrát. Az államhatalomnak mindig érdeke volt eltussolni a paranormális jelenségeket, ebben sikeresen együttműködtek az amerikai hatóságokkal is. A szerző szerint a könyv szinte írta önmagát. Később megjelennek olyan szereplők, mint a James Bond-szerű szuperkém, Davila vagy Ilonka néni, aki a háború alatt túlélte a nácik kegyetlenségeit, s akit aztán szovjet kémmé képeztek ki.
A regény kapcsán felvetődik az emberben a kérdés: hova fejlődhet még a civilizáció? Kovács Levente szerint nem értünk el olyan végső állapotot, ahonnan már nem lehet tovább fejlődni, az ember nem áll még lehetőségei csúcsán. Kialakulhat például egy, az érzékelésen túli kommunikáció a gondolatok szintjén. Lehet az is, hogy a földönkívüliek köztünk élnek – például Nyugat-Afrikában a dogonok, akik a Szíriuszról eredeztetik magukat. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő.
