Szépül a park - Kisgyörgy Zoltán felvételei
Nagyborosnyóról van szó, és valóban nem könnyű ennyi településnek egy csokorban élni, mert a községközponthoz tartozó Kisborosnyónak és a tőle földrajzilag különálló Kispataknak, Cófalvának, Feldobolynak, Lécfalvának és az ugyancsak külön kis agrár- és munkástelepet alkotó Várhegynek igencsak megvannak a maga elvárásai, óhajai, melyek mind-mind a községközpontban futnak össze.
Hogy nem könnyű dolog ezek egyeztetése, bizonyára nem újdonság senki számára. Adós még a községi földosztó bizottság egy sor tulajdonbizonylattal, s hiába telik az idő, a panaszok szóban és írásban mindegyre érkeznek. Közben romlanak az utcák, sorjáznak az iskolagondok, s vannak, kik azt állítják: ,,legalább Lécfalvának dukálna egy önálló községi státus!"
Látogatásunk idején éppen tanácsülésről távoztak a képviselők, láttuk rajtuk, ki-ki a maga gondját-baját vitte, de nem átallottak szólni az eredményekről sem.
Vakációban: itthon és Siófokon
Elsőként Nagy Csogor Lászlót, az N. Bartha Károly Általános Iskola igazgatóját kerestük fel, merthogy: Feldobolyban új iskola épül, a cófalvit kijavították, a lécfalvi és a kisborosnyói tatarozásra szorul, Várhegynek nincs saját iskolaépülete — a tulajdonjog körüli bonyodalmak miatt.
— Ennyi gond egy vakációra? Jócskán benne vagyunk júliusban is.
— Vegyük sorra. A központi iskolát visszakapta a református egyház. Az önkormányzat saját költségvetéséből 200 milliót, azaz 20 000 új lejt pótol, a többit az ingatlan karbantartására fordítják. Így egyezett az egyházvezetés és a helyi tanács. Mi már a tornatermet és az informatikai labort szalagparkettáztattuk. Ide több pénz nem jut, mert az óvodánk három termét a polgármesteri hivatal mögötti épületben korszerűsítettük. Ezek így rendben vannak, mert tavaly nyílászárókat cseréltünk kormánypénzből. Az I—IV. osztályaink a polgármesteri hivatal földszintjén működnek. Az elemisták és az óvodás gyerekek létszáma meghaladta a 185-öt, így illemhelyek kialakítására egymilliárd régi lejt kaptunk. Nem lesz elég, de reméljük, hogy a pótköltségvetésnél kiegészítik. Cófalva iskolája megújult, megszépült. Sajnos, kevéske ott a gyereklétszám, de egyelőre marad minden a régiben. Benedek Réka tanítónő és Csoma Beáta óvónő példaadóan végzi munkáját.
— Miért olyan kiabáló, olyan erősen sötét narancsszínű az iskola külseje?
— Nekem tetszik, nem rossz, én holland színűnek mondom.
— Mi lesz a lécfalvi V—VIII. osztály sorsa, tudjuk, ott is alacsony a tanulólétszám.
— Sajátos helyzet alakult ki ott. A falu bekötőútját, mely községi rangot kapott, az őszig nem sikerül megjavítani, azon a ,,hullámvasúton" az új iskolabuszunk nem közlekedhet. Kevéske pénzből a tervezetet kellett elkészíttetni. Így egyelőre minden marad a régiben. Olyan rossz út, mint itt, a környéken sehol sincs. A nyár folyamán a tetőzetet kijavítjuk, az esővízcsatornákat kicseréljük. Kaptunk 500 millió régi lej kormánypénzt, abból kijavítjuk az illemhelyeket, a vízhálózatot. Az épület hátsó részét alábetonozzuk. Hasonló forrásból származó 850 millió régi lejből két-két új vécé fog épülni az iskolásoknak és az óvodásoknak a kisborosnyói elemi iskolában — a pozitív népszaporulatnak köszönhetően ott van, lesz gyerek. Hetven folyóméter kerítést javítottunk, tartósítottuk a székely kaput, s az épületen is kell majd egy keveset igazítanunk. Mindent egyszerre nem lehet. Megkaptuk a pénzt a téli tüzelőre. Tartozunk valamennyivel a közbirtokosságnak, de azt is törleszteni fogjuk. Kapcsolatunk az önkormányzattal, a tanfelügyelőséggel jó. A magyarországi Tolnanémedi testvértelepülés iskolájával szintén testvéri kapcsolatot tartunk fenn, onnan várunk gyerekeket, hogy ismerkedjenek vidékünk szépségeivel, a Székelyfölddel. Tizenhét gyerek tőlünk a némediek jóvoltából Siófokon fog nyaralni. Egy nyárra ennyi, gondolom, nem kevés…
Örömmel vettük a hírt, hogy augusztus végére egy 140 000 eurós új, korszerű épületet kap iskolának, óvodának Feldoboly, lesz benne hőközpont is. Mi több, nem barakk, nem szabványszerű, hanem faelemekkel, nemes vakolattal. A tanfelügyelőséggel közösen megpályázott Phare-pénzből, 125 000 euróból és a helyi tanácstól kapott 15 000 euróból készíti el az angyalosi Bio-Haus cég. T. Albert János feldobolyi református lelkipásztor közölte, személyes hollandiai kapcsolatai révén segítséget fognak nyújtani a leendő iskolának. Annyi a jeles szülötte Feldobolynak — paptanár, püspök, író, gyógyszerész —, nevet is lehet majd adni az új iskolának.
Cófalván a föld mind megvan, mégis hiányzik
Így ecsetelte a tanácsülésről távozó Szentgyörgyi Ernő képviselő a földvagyonnal kapcsolatos jelenlegi helyzetet. ,,Szakértőt alkalmaztunk, aki az úgynevezett adósságokat tisztázza" — mondta Bartha László polgármester, ki részletekbe nem bonyolódott, de annyit kijelentett: ,,egyszer s mindenkorra le fogjuk zárni a földes dossziékat! Lesz, aki még kap, de lesz olyan is, aki nem!" A cófalvi képviselő továbbá elmondta, hogy sikerült a községnek önerőből teljesen kijavítania az egykori cófalvi faluházát, mely jelenleg a művelődés és az ifjúság hajléka. Két teremben falburkolatot szereltek, a lakodalmakra, más rendezvényekre alkalmas helyiséget is berendeztek, ahol főzni is lehet.
— Fontos volt ez, mert bizonyítani kellett, hogy adózó falusfeleink pénzéből ez a település is kapott és kap valamennyit — mondta Szentgyörgyi Ernő tanácstag. — A polgármester ígéretet tett, hogy csempekályhákat is szereltet az épületbe, és a cófalviak várják a szponzorokat, akik ha használt székkel is vagy valamilyen ülőalkalmatossággal segítenék a falut legalább száz személy számára, hogy nagyobb rendezvényeken legyen, mire leülni. Hátha óhajunkat messzi viszi az újság… Szeretnénk megszervezni ez év augusztusában a Cófalvi Napokat. Közös rendezvényre gondolok az önkormányzattal és a helybeli egyházzal.
A képviselőtől tudjuk, hogy Cófalván nagyobb befogadóképességű panzió is működik.
Ezt a hátaslovat nem lehet elengedni
A kultúrotthonok feljavítására és új kultúrházak építésére meghirdetett pályázatra célzott a polgármester, ebből kellene Kisborosnyón új kultúrotthont építeni. A községközpontban nagyobb lenne a falat, mert a kultúrház a csak részlegesen kijavított önkormányzati székházban működik, s arra is új ruhát kellene adni.
Hármasban utaztunk Kisborosnyóra — a polgármester, a Bio-Haus mérnöke, Kiss István és alulírott —, ahol a megvalósíthatósági tervezetekkel kapcsolatos tudnivalókat rögzítették. Damó Gyula kisborosnyói tanácstag kész alaprajzzal várta a vállalkozót, elmondta az óhajukat, milyen épületet látna alkalmasnak ama kis faluközösség számára.
— Nem mellveregetésként mondom — folytatta Bartha László —, most rendezzük a nagyborosnyói impozáns parkot, sétányokat, járdákat képeztünk ki. Szeptember 22-re tervezzük a nagyborosnyói falunapokat, s erre az alkalomra meghívtuk új testvértelepülésünk, Tolnanémedi képviselőit, fényképes falubemutató leporelló is készül az alkalomra. Mi márciusban tettük ott tiszteletünket, a vendégfogadás várakozáson felüli volt, aláírtuk a kétoldalú testvértelepülési szerződést. Ennek a mintájára készült el a Lécfalva és Zalamerenye közötti, immár többéves kapcsolat alapokmánya is a múlt hónap végén. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján való részvételünket illetően el kell mondanom, hogy ennek központja Kisborosnyó, ahol történelmi jelentőségű kopjafacsoport lesz az igazi emlékállítás, együtt fogunk Eresztevényre menni, együtt gyújtjuk meg az őrtüzeket a településeink fölötti magaslaton, a történelmi jelentőségű Oltárhegyen.
Kisborosnyón azt is megtudtuk, hogy a nyerges-tetői és az Úz-völgyi megemlékezésekre Damó tanító újabb emlékállító terveket sző, melyeket a falusfelek és a Nyíres Lokálpatrióta Kör tagjai, támogatói is felkarolnak. Új kopjafák készülnek majd a minket érintő holokauszt és gettók, valamint a diktatúra áldozatainak emlékére. A szállításról Szilágyi József, az említett kör tagja gondoskodik saját furgonjával.
Állványok a harangtorony körül
A félezer lelkes egyházban is zajlik az élet. Bár a lepergett évek alatt nagyon megapadt a gyülekezet létszáma, a magyar ajkú romák csak alkalmi adózói a helyi református gyülekezetnek. A kormánytól kapott 500 millió régi lejből megkezdték a templom külső tatarozását, s reménykednek, hogy az eklézsia saját pénzalapját még valamelyes külső segélyből is fel tudják majd pótolni.
Ezt Andrássi Géza gondnoktól tudtuk meg, akit alig fél esztendeje bízott meg, mint volt presbitert, e teendőkkel az egyház világi vezetése. Bekopogtattunk a parókiára is, ahol ugyancsak tetemes anyagiakat áldozva megkezdték az impozáns épület részleges feljavítását. Borosnyó történelmi múltjára emlékezve készülnek lélekben a világtalálkozóra.
