A jelek szerint most elsősorban a tanügyben dolgozóknak áll a zászló. Az eredetileg 2022-re ütemezett béremeléseket az oktatásban dolgozók már jövő szeptemberben megkaphatják, ezen felül évi kétfizetésnyi összeget is kiutalnak nekik „személyes fejlődésük és oktatási segédanyagok költségeinek fedezésére”, a vidéken oktató pedagógusok 5000 eurós lakásvásárlási vagy -felújítási támogatásban részesülnek, a nyugdíjba vonuló tanárok, tanítók pedig a bruttó országos átlagbér hatszorosának megfelelő juttatást kapnak. Mindezek mellett átlagosan ötszörösére emelik a háborús veteránok, hadiözvegyek és -rokkantak pótlékának összegét január elsejétől, és a magyarországi babakötvény mintájára megtakarítási számlát is bevezetnének a 18 év alatti gyermekek számára. A kormányfő azt is bejelentette, hogy prioritásként és nemzeti jelentőségűként kívánják kezelni az építkezési ágazatot, 3000 lejre emelik az ott dolgozók minimálbérét, de más intézkedéseket is hoznak, hogy visszaszorítsák a feketemunkát.

A hivatalos kormánypropaganda és a tervek, ígéretek tükrében úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben, kitartóan növekszik a gazdaság, vágtázunk a nyugati jólét irányába. Csakhogy a hétköznapi valóság valahogy egészen mást tükröz. Igaz, az állami alkalmazottak bére, fizetése átlagosan több mint 25 százalékkal nőtt, és a szociális juttatások értéke is legalább 10 százalékkal nagyobb, mint egy évvel korábban, de fejlesztésekre, építkezésekre valahogy már nem futotta. Románia GDP-je alig 0,3 százalékát fordította autópálya-építésre, és megvan az eredmény is: pár kilométerrel bővült csak a gyorsforgalmi utak hossza. Senki nem érti, miért nem hívják le az e célra szánt EU-s pénzeket. A kormányprogram nagy guruja, a nyolc év börtönbüntetésre ítélt Darius Vâlcov észszerű magyarázat helyett összeesküvés-elméleteket sző és vádaskodik: a nagyhatalmak nem akarják, hogy Romániának autópályái legyenek. Pedig biztosain keresztül az unió már szinte könyörög, hogy tegyenek le pályázatokat.

Rendkívül ellentmondásos a jelenlegi kormányzás: az állami alkalmazottakat valamelyest gazdagítja, a magáncégeknél dolgozókat szegényíti, a gazdaság növekedésének dacára fejlesztések legfennebb papíron léteznek. A valóság felülírja a hivatalos szólamokat, és ezt tükrözik a legutóbbi novemberi közvélemény-kutatások is: a megkérdezettek több mint ötvenkét százaléka azt állítja, rosszabbul él, mint egy éve, és a többség szerint rossz irányba tart az ország. Sikerült Dragnea híres kormányprogramjának és egymást váltogató kormányainak elérniük a legnagyobb paradoxont: minél többet osztogatnak, a lakosság annál elégedetlenebb.