A Radnai-havasok – földrajzinév-használat és összefoglaló túrakalauz című kötet egy korábbi, kézdivásárhelyi ismertető után érkezett ismét Háromszékre, ezt a szerző még az áprilisi, Erdélyi-Alpok című összefoglaló munkája bemutatásakor ígérte. Keményen dolgozott, áprilistól októberig húsz alkalommal járta be a Radnai-havasokat, ennek eredményeként egy „virágos kalauzt állított össze”. Mint Székely Árpád fogalmazott, kötetében nagyon sok a virágos fotó, ez az első olyan könyve, amelyben négy kivételével az összes fényképet ő maga készítette. Fejezetenként, vetített képekkel ismertette a kiadványt, a helyneveket is részletezve, s a természeti látványosságok mellett a térség kulturális örökségéről is szólt. Utóbbiakra egyébként kötetében is kitér, máramarosi, bukovinai templomokról, kolostorokról is találnak részleteket az olvasók, illetve túrázni készülők. A Radnai-havasok „tetőzi” a Keleti-Kárpátokat, főgerince a Fogarasi-havasokéra emlékeztet, ám annál könnyebb bejárni. Északi oldala meredekebb, itt glaciális völgyek találhatók, míg a déli lankásabb. Bemutatta a túraútvonalakat, a tengerszemeket, megjegyezve, hogy a Lovak vízesése a maga nyolcvan méterével a Keleti-Kárpátok legmagasabbja, de ismertette a szomszédos Kakastaréjt is. Szólt a tengerszemekig is felburrogó terepjárók divatjáról, azok romboló jellegéről, és az orvvadászat „eredményeként” említette, hogy szinte teljesen kiirtották a zergét.

A térség helynévanyaga kapcsán kiderült, hogy amikor 1940 és 1944 között Észak-Erdély és Máramaros visszakerült Magyarországhoz, a hegység legmagasabb csúcsa, a Nagy-Pietrosz is nevet váltott, azt Horthy-csúcsnak keresztelték el, de emellett számos más magyar, illetve magyarított nevet is feltüntettek a térképeken. Mint fogalmazott, napjainkban is divatos, hogy magyar helyneveket találnak ki a román megfelelők helyett, ám ezzel nem árt óvatosan bánni: mindig figyelembe kell venni az eredeti megnevezést, és indokolt az alaposabb, mélyebb nyelvészeti kutatás is.

Székely Árpád azt is megjegyezte, leginkább tavasszal és ősszel érdemes túrázni, ezáltal elkerülhetők az esztenák és a tömegturizmus, ő maga ugyanis a Radnai-havasokban találkozott a legtöbb juhnyájjal. Érdeklődésünkre azt is elmondta, áprilistól folyamatosan dolgozott kötetén, olykor egyedül is járva a bérceket, rendszerint éjjel autózott, napközben pedig túrázott, következő éjjel pedig ismét vezetett, s reggel már órát tartott. Szenvedélye a túrakalauzok összeállítása, imád ezzel foglalkozni, de most, hogy befejezte az erdélyi glaciális magashegységek ismertetését, ki kell még találnia, mivel folytatja sorozatát. Biztatják a Kelemen-havasok összefoglalójának megírására, de ez az ottani, egykori külszíni kénbánya rombolásai miatt nem vonzza, gondolt a Magas-Tátrára is, az viszont messze van. Egyelőre abban biztos, hogy összeállítja az Erdélyi-Alpok harmadik kötetét, abban majd kizárólag az épített örökséggel foglalkozik, ezt a jövő esztendőben kívánja megjelentetni.