A legújabb botrány a giuleşti-i szülészeten megfertőződött újszülöttek miatt tört ki. És joggal. Három évvel a 64 fiatal életet kioltó Colectiv-tragédia és az azt követő hígított fertőtlenítőszeres csalás leleplezése után elfogadhatatlan, hogy kórházaink – és ezúttal nem egy halódó kisvárosi klinikáról, hanem egy nagy intézményről van szó az ország fővárosában, ahol a legtöbb pénz forog – életveszélyes fertőzések forrásai legyenek, és az illetékesek csak a vállukat vonogassák. A minisztérium ugyan – utólag – általános ellenőrzést és fertőtlenítést rendelt el, ám a fenntartó bukaresti önkormányzat vezetője, Gabriela Firea főpolgármester előbb megpróbálta elbagatellizálni az ügyet (azzal, hogy a csecsemők túlnyomó része fertőzésmentes), a giuleşti-i kórház szóvivője pedig a szülőkhöz intézett bocsánatkérés helyett fenyegetőzni kezdett, hogy az osztály bezárása esetén az orvosok külföldre fognak vándorolni. Ez bizony lehetséges, hiszen már eddig is (túlságosan) sokan elmentek már, de nem mindenki a fejlettebb országokénál jóval alacsonyabb munkabérek miatt: jelentős hányadukat épp a rendszer kuszasága, a sokszor elemi dolgok hiányában is megmutatkozó örökös nyomorúság, az embertelen viszonyok és a hatóságok nemtörődömsége űzte és űzi el.
A statisztikák szerint az egész Európai Unióból nálunk a legtisztábbak a kórházak – de ez csak azért van, mert innen jelentik a legkevesebb belső fertőzést. Ugyanakkor itt a legmagasabb a csecsemőhalandóság az EU-ban, 7,2 ezrelékkel éppen kétszer akkora, mint az uniós átlag, és ez egyenesen arányos a szülészetek felszereltségével. A Salvaţi Copiii egyesület legfrissebb adatai szerint az elvándorlás és az elöregedés által sújtott Romániában legutóbb 2007-ben volt országos program a szülészetek felszerelésére, azóta azonban a műszaki berendezések elévültek vagy használhatatlanná váltak, és pótlásukat szinte kizárólag civil szervezetek végzik, nem az állam. És ez a helyzet a többi osztállyal is.
Az állam vajmi keveset törődik az egészség­üggyel, a nemzeti össztermékből erre az ágazatra feleannyi sem jut, mint az uniós átlag: 3,1 százalék a 7,3-hoz képest (még Bulgária és a balti országok is jócskán megelőznek minket), és ennek a keretnek is cigányútra téved egy része (friss példa rá a mentőkocsikból lopott üzemanyag). Ennek a hozzáállásnak a következménye, hogy a betegellátási színvonal csapnivaló, az orvosok, asszisztensek, korszerű eszközök és gyógyszerek hiánya pedig már olyan mértékű, hogy ezért fogják bezárni a zömükben amúgy is lerobbant, kitakaríthatatlan kórházakat.
Nem, itt egy meszelés semmit nem fog megoldani.