Legmeghatározóbb volt, hiszen uralkodása idején az égadta világon mindent ő határozott meg. A fejadagokat, azt, hogy hány fok legyen a lakásban, hány lakosa legyen az országnak, és hű szolgái közül kik kerüljenek fontos beosztásokba stb. Rabszolgamunkával felépíttette a Nép Házát, amivel most az akkori generáció még élő tagjai és utódaik dicsekednek, mert olyan mint a nagy kínai fal, ami még az űrből, és valószínűleg a Marsról is látszik. Így a marslakók, ha derűs marsi nyári éjszakán kiülnek a teraszra, és távcsővel figyelik a felkelő Földet, gyönyörködhetnek benne. Felépítette a szocialista ipar azóta romba dőlt fellegvárait, és ha ki nem nyírják korábbi barátai, most már a beígért sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban élnénk, ha éhen nem haltunk volna a fűtetlen lakásokban. Ő is csak egy autópályát épített, és mégsem szidják miatta.

És most van egy hozzá hasonló vezérünk, egy alak, akit a népakarat juttatott a hatalom csúcsára, és mégis mindenki szidja, pedig ha engednék kibontakozni, akkor úgy harminc év után esetleg őt is úgy emlegethetné az utókor, hogy Románia legújabb kori történelmének legmeghatározóbb alakja, pedig tevékenységét rettentően sokan szabotálják a párhuzamos államban, az államelnöktől kezdve a politikai pártokon át a hatalma ellen tüntetőkig. Most még nem ismerik el tevékenységének áldásos eredményeit, pedig például az ő uralgása idején szentelték fel a Nemzet Megváltásának nem egészen kész katedrálisát, ami csak a Nép Házához fogható grandiózus építmény. A katedrális idő előtti felavatásán mintegy 42 ezer ember vett részt, ami nem is csoda, hiszen Románia Európa legvallásosabb országa, amiben elévülhetetlen érdemei vannak a Ceaușescu után az ország élén megfordult személyeknek, személyiségeknek is, mert az emberek látták, hogy bennük nem, egyedül csakis a jó Istenben bízhatnak. A lakosság 44 százaléka saját bevallása szerint minden nap imádkozik, valószínűleg sorsa jobbra fordulásáért, mert 73 százalék szerint rossz irányba tartunk. Az ország legnagyobb gondjainak listáját 50 százalékkal a korrupció vezeti, és Hofi óta tudjuk, hogy a korrupció az, amiben TE nem vagy benne, de nem hinném, hogy az ország lakosainak fele hasznot húzna belőle, csak esetleg érdekelt benne, mint kárvallott. Országos szinten nálunk a korrupció által okozott kár eléri a nemzeti jövedelem 15,6 százalékát, ami csekélyke 38,6 milliárd euró, és ez az összeg az oktatásra költött összeg kilencszerese. Nem is kellene ide más államférfi, mikor Dragnea úr egyedül, fél kézzel el tudná irányítani ezt az országot, csak sötét erők nem engedik neki.

A másik jelentős alak, az elnök Iohannis hatalma, sajnos meglehetősen korlátolt, és ő ráadásul csak kerékkötőként működik. Heteken keresztül tanulmányozza az alkotmánybírósági döntések motivációját, latolgatja egy-egy újabb miniszter kinevezését, mert olyan lassan olvas és gondolkodik, ahogyan beszél. Ha mindezt nem művelhetné, akkor valóban annyit számítana, mit Bécsben a nix. Most gyorsan elővette a régi, Képzett Románia oktatási projektet, amellyel a lakosság nevelését szeretné forradalmasítani, hogy olyan jól nevelt állampolgárai legyenek az országnak, mint ő maga. Iohannis autodidakta módon saját magát is neveli. Míg korábban a Dăncilă által vezetett kabinetet a „demokrácia balesetének” nevezte, azóta okosodott, és mostanra már felismerte, hogy Romániának nincs is miniszterelnöke, és a kormányt a háttérből egy bűnöző irányítja. Tart tőle, hogy ez a társaság fogja az Európai Unió Tanácsát kormányozni, pedig ő, az elnök, sokkal alkalmasabb lenne rá.

Szerencsére mi, egyszerű földi halandók abban reménykedhetünk, hogy ha Románia átveszi az Unió tanácsának irányítását fél évre, január elsejétől elmélyíthetjük a korrupciót és az itthoni országvezetési módszereket alkalmazva fékezni tudjuk a fejlettebb tagállamokat, így aztán könnyebben utolérhetjük őket.