Az összesen kétoldalas törvénytervezet összeállításának ötlete októberben született meg egy képviselőházi beszélgetés nyomán, majd mikor Kelemen Hunor szövetségi elnök is rábólintott, nekiláthatott a szöveg összeállításának – ismertette Márton Árpád. Elmondta, noha az első cikkely második bekezdése valóban a nyilatkozat szövege idevágó részének kis módosítással való szó szerinti beemelése, de a soron következő paragrafusban részletesen elmagyarázzák, mi értendő egyes kifejezések, fogalmak alatt. Tisztázzák többek között, hogy mit takar az együtt élő népek fogalma: azok akik 1918-ban azokon a területeken éltek, melyek 1920 után Romániához tartoztak, illetve a jelenlegi helyzethez alkalmazva a száz évvel ezelőtti szöveget, a történelmi nemzeti kisebbségek, közösségek kifejezést használják. Utóbbi kapcsán Márton Árpád elmondta: fel is sorolják mely közösségek értendők ezalatt, a kisebbségek jogállásáról szóló, 2005-ben beterjesztett és azóta is a parlament asztalán heverő törvénytervezetben szereplő felsorolást emelve át a tervezetbe.

Szintén az értelmezések elkerülése végett leszögezik, hogy a nyilatkozatban használt törvényalkotó testületek kifejezés jelenleg négy fórumot foglal magában: Európai Parlament, Románia Parlamentje, valamint a megyei és helyi önkormányzati képviselő-testületek. A törvénytervezet ezek kapcsán a számarányos képviselet biztosítását vezeti be. Márton Árpád egy fontos részletet is kiemelt a román parlament esetében. Mivel a választásokon 43 jelöltlista készül, és nem egy mint az önkormányzati vagy az EP-választásokon, előfordulhat, hogy az illető kisebbség a számarányához képest gyengébben teljesít a mandátumok terén. Ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy a mandátumok számát az arányhoz igazítják, kiegészítve. A honatya hozzátette: a számarányos képviseletet az önkormányzatok szintjén a helyi viszonyoknak megfelelően kell alkalmazni, nem az országos lakossági arányhoz alakítva.

Márton Árpád a továbbiakban kitért azokra a cikkelyekre, melyek az igazságszolgáltatásban, a minisztériumokban, valamint az ezeknek alárendelt intézményekben a kisebbségek számarányos képviseletéről rendelkeznek – újból csak a nyilatkozatban megfogalmazottakból kiindulva. Rámutatott: sem az ítélőszékektől, sem a minisztériumoknak alárendelt megyei szinten működő intézményekből nem kellene senkit elbocsátani – amint ez kritikaként elhangzott –, hanem az arányos jelenlét elve alapján ki kellene bővíteni az alkalmazottak, vezetők körét a helyi (megyei) szinten jellemző nemzetiségi arányoknak megfelelően. A minisztériumok szintjén pedig legalább államtitkári jelenlétet kellene biztosítani, de ez esetben az országos arányt véve alapul. Márton Árpád magyarázattal szolgált még az utolsó két, talán legnagyobb ellenállást kiváltó paragrafusra is.

Az oktatásnak és művelődésnek önrendelkező formában való megszervezése nem más, mint a kulturális autonómia, amit az RMDSZ az említett kisebbségi törvénybe már belefoglalt, és jelen tervezetben is erre hivatkoznak.

Ami a nyolcas cikkelyt illeti, a képviselő kifejtette, ez gyakorlatilag a nyilatkozatban szereplő „igazgatás” kifejezésnek a mai értelmezése, és lehetőséget ad, hogy adott történelmi régióban élő vagy ott többséget alkotó kisebbség, amennyiben az európai uniós előírásoknak megfelel, saját hatáskörben fejlesztési, vagy akár sajátos státusú régiót hozzon létre. A honatya szerint a tervezetben hangsúlyozzák: mindezt csak a törvényes keretek betartásával lehet megvalósítani, tehát semmilyen alkotmány- vagy más jogszabályellenes előírásokról nincs szó.

Zárásként Márton Árpád az alkotmány első paragrafusa harmadik alpontját idézte, mely szerint az alaptörvénybe foglaltak „a román nép demokratikus hagyományaira” alapozottak. Ha ez valóban így van, akkor a gyulafehérvári nyilatkozat is ezen hagyományok közé tartozik, és törvénybe iktatásának nem kellene gondot jelentenie, amennyiben mégis, akkor nem kellene ünnepelni az elfogadásának dátumán – fogalmazott.