Az elhallgatott fele a döntés hátterének az lenne, hogy a perek gyorsabban haladnak, és bár Liviu Dragnea pártelnök minden időhúzási taktikát bevetett, sőt, mindeddig példátlan módon le is tudta állítani a Legfelső Semmítő- és Ítélőszéket, az óra ketyeg, az ítélet ideje közeledik. Addig valahogy törölni kellene a korrupciós bűncselekmények közül azokat, amelyek miatt megengedhetetlenül sok politikus került a vádlottak padjára, vagy legalább enyhíteni kell a következményeket. És ha ehhez már nem áll rendelkezésre a parlamenti többség, a törvényalkotást átveszi a kormány, amely még mindig Dragnea kezében van: ez a másik oka ennek a lépésnek. De hát amúgy is ez volt az eredeti terv, a 2017 januárjában tisztségbe lépett bábkormány még abban a hónapban – „éjjel, mint a tolvajok” – elfogadta a hírhedt és a kitartó utcai tiltakozások hatására később visszavont 13-as sürgősségi rendeletet. Közel két év után ugyanott vagyunk tehát, ahonnan indultunk, habár most már sokkal mérgesebb a hangulat.

Közben ugyanis elértek ezt-azt, ha nem is mindent, amit akartak. A következményeket azonban máris nyögjük: egy tavaly elfogadott törvénynek köszönhetően az év elejétől 11 ezer („nem megfelelő körülmények között fogva tartott”) elítéltet helyeztek idő előtt szabadlábra, és ennek egyik eredményeképpen egyes ügyészek szerint az elmúlt évben megduplázódott az erőszakos bűncselekmények száma. Hogy a korrupció terén mekkora ugrás várható, ha valóban átviszik a büntető törvénykönyv módosításait sürgősségi kormányrendelettel, azt még lehet találgatni, de egy biztos: a jogalkotók célja a felelősségre vonás megúszása. Ezért csökkennek a kiróható szabadságvesztések, az elévülési határidők, ezért szabnak bizonyos küszöböket (időben és értékben), ezért változtatnak a besorolásokon is.

Egyáltalán nem megnyugtató, hogy csak azt kívánják gyorsan életbe léptetni, ami átment a román alkotmánybíróság szűrőjén: egyrészt ez is politikai alapon kinevezett, az SZDP által uralt testület, másrészt attól még az Európai Unió illetékes szervei kifogásolhatják ezeket a rendelkezéseket. De ha nem teszik, az sem jelent feltétlenül jót, hiszen a börtönkapuk megnyitását éppen az európai bíróságoknak köszönhetjük – mikor arra várunk, hogy a kórházak állapota, a betegek ellátása miatt marasztalják el végre a román államot...

Az igaz, hogy a hazai ügyészek és bírók munkája sem mentes hibáktól, tévedésektől, elfogultságoktól, politikai vagy akár titkosszolgálati befolyásoktól – de az is világos, hogy ez a velejéig korrupt és kompromittált hatalom nem a valóban független és pártatlan igazságszolgáltatás megteremtésén dolgozik.