Felnőtt emberek, boldogan beszállunk a játékba, de jó, hogy kitalálták! Értünk van, nagyszerű, de klassz! És jó az időzítés, közeledik a karácsony. Hát ki van ez találva, tényleg... Szóval, alig jár le, és már nyomatják az ünnepeket. Mindenhol hohózik a Télapó, karácsonyi zenékre lehet nézelődni, hogy kinek mit, mennyiért és lehetőleg időben. Elkap a gépszíj, a vásárlási őrület... Ette fene, majd a januári számlákkal is lesz valahogy! Felpörget az ünnepek előtti láz, üzletből üzletbe futunk, rámoljuk be a szekrénybe a szajrét, de jó, ez is megvan! Mint valami feladatot, ki lehet pipálni a listáról. És ez idő tájt jön ránk, akár valami évente jelentkező téli vírus, a jótékonykodási kényszer. Persze ezt is mindenhol szembetolják velünk. A „szeressük egymást” és a „gondoljunk a magányosokra, nélkülözőkre” ezekben a hetekben kampánnyá duzzad. Beindul a szeretethullám, az adakozás. Kiderül, hogy minden ház táján akad elajándékozni való fölösleges cipő, kabát, játék, esetleg könyv, és még egy liter olaj is kikerül. Visszük lelkesen a megadott gyűjtőközpontokba vagy a szegény családokhoz, akikről személyesen tudunk. Milyen elégedetten, ragyogóra sikált lelkiismerettel dőlünk be az ágyba, remek nap volt ez a mai is! Holnap is jó lesz ám! Hazaugrunk a szüleinkhez, vár a karácsonyi húsleves és bejgli, egy kis szerencsével a nagynénik, nagybácsik, unokatesók is befutnak, róluk sem tudunk semmit tavaly óta. Remek, mindenki agyonölelve és -ajándékozva, utazhatunk vissza, csuda jól sikerült! Nincs kizárva, hogy nyáron még jövünk, de jövő karácsonykor mindenképp! És máris itt a szilveszter, megint lehet ölelkezni, koccintani és nagyszerű fogadalmakat tenni. Ami ebben az évben nem jött össze, majd jövőre holtbiztos! A cigarettát elfelejtjük, kevesebbet fogunk alkoholizálni, és asszonyunkat, emberünket sem csaljuk tovább, hát ne milyen jól összekapta magát év végére! Olyan jók ezek a hetek, annyi klassz dolog történik. Aztán jön a január, és hogy, hogy nem, minden visszazökken a régi kerékvágásba. A második héten megvesszük az idei első csomag cigarettát... A többit inkább hagyjuk.

Fura szerzetek vagyunk. Valamiért kellenek nekünk a jól meghatározott ünnepek, ilyen-olyan napok, hogy odafigyeljünk, hogy észrevegyünk, hogy fogadalmakat tegyünk, hogy adjunk és szeressünk. December, a szeretet hónapja, hujjé!!! S amikor lejár?... Az üres ajándéktasakokat eltesszük jövőre, most egy jó ideig nem vásárolunk, nem adakozunk A karácsonyfák kikerülnek a kukák mellé a rajtuk lógó szaloncukros papírokkal. Van, aki elvigye, lehet vele fűteni, és a kipakolt agyonszáradt bejglinek is meglesz a gazdája. Ha megtehetjük, begubózunk a meleg szobába, és megpróbáljuk kipihenni ezt a meglehetősen agyonzsúfolt év végét. A szeretet hónapját, decembert.

Azért van még egy kis idő, csak a második héten járunk. Hátha ez csak egy rosszul elképzelt és pocsékul megírt forgatókönyv...