Felidézte: 29 évvel ezelőtt a református templomba hetente 600–700 ember zsúfolódott be a vasárnapi istentiszteletekre, és a reformátusokhoz elsőként a közeli román baptista gyülekezet hívei csatlakoztak, a diktatúra bukása utáni tüntetéseken pedig gyakran skandálták azt, hogy Van Isten! Hozzátette: a Temesváron kialakult ökumenikus szellem a diktatúra után is tovább élt. A temesvári vallási felekezetek vezetői legalább tíz éven át együtt emlékeztek 1989 decemberére. Tőkés László fontosnak nevezte az egykor Temesváron megnyilvánult keresztény, ökumenikus szellemiség fenntartását, mert „ma Európa keresztény gyökereit vonják kétségbe”.

Az ökumenizmus igényét hangoztatta Ramona Băluțescu temesvári író is, aki úgy vélte: a keresztény egyházak közül az ortodox egyház a legkevésbé fogékony erre a gondolatra. Florian Mihalcea a Temesvár Társaság elnöke felidézte: a temesváriak 1989-ben nem a magyar Tőkés László, hanem egy temesvári polgártársuk mellett álltak ki. Olyan polgártársat láttak benne ugyanis, aki azt mondta ki, amit ők is éreztek, de nem mertek kimondani. Azt is hozzátette: 1989-ben a közös ellenség kovácsolta össze a románokat és a magyarokat. „Anélkül is összefoghatnánk, hogy közös ellenségünk legyen” – jelentette ki.

Bodó Barna politológus arra figyelmeztetett, hogy a románoknak és a magyaroknak érdekükben állna össze­fogni és együtt keresni a válaszokat a globalizmus kihívásaira. Érdemes lenne ugyanakkor összehangolniuk az EU átalakításával kapcsolatos álláspontjukat, és közösen léphetnének fel akár az ukrajnai román és magyar nemzeti közösségek védelmében is.

Az évfordulós rendezvényen Temesváron is aláírásra bocsátották azt az októberben Kolozsváron elindított nyilatkozatot, amelyben román és magyar közéleti személyiségek közösen kérik, hogy Nagy-Románia megalakulásának centenáriuma nyújtson teret mindkét közösség reményeinek beteljesítésére.