Tartalmát és stílusát tekintve viszont több mint aggasztó e performance. Bár a felhozott témák jelentős része nem számít újdonságnak, a Dragneától az elmúlt közel két év alatt tapasztalt megnyilvánulások közül ez messze a legerőszakosabb, legkioktatóbb. Egyben a legerősebb jelzés arra, hogy a pártelnök a különböző – képzelt vagy valós – ellenfeleivel folytatott harcban a paranoia és az olcsó nacionalizmus foglya kezd lenni, ráadásul ezeket párt- és kormányprogramként kívánja látni. Legalábbis erre utalnak például az Európai Unió intézményeivel, a multinacionális vállalatokkal, a pénzintézetekkel, valamint az energetikai piaccal kapcsolatos kirohanásai és a kormánytagoknak kiosztott „házi feladatai”.

A felsorolt teendőket ultimátumoknak is tekinthetik a megszólítottak, elsősorban Viorica Dăncilă kormányfő asszonyság, de akár a párt szürke eminenciásaként nyilvántartott Darius Vâlcov is. A legterhesebb feladat ugyanakkor kétségkívül az igazságügyi törvények legfőbb átszabójára, Florin Iordachéra vár: levezényelni a Klaus Iohannis elleni bűnvádi eljárás elindítását árulás tárgyában. Dragnea másfél órás sziporkázása, a párt felső tízezrének szánt üzenetei egyébként végig a „fejvesztés terhe” hangulatot hordozta, egyértelművé téve mindenki számára: vitának, szakadár viselkedésnek nincs helye többé.

Olybá tűnik, Liviu Dragnea elért a kritikus határhoz, amikor az ember mindent egy lapra tesz fel. Ezzel magyarázható ugyanis, hogy elviekben pártját (gyakorlatilag önmagát), valamint hű csatlósát, Călin Popescu-Tăriceanut és liberálisait jelölte meg a románok megmentőiként. Akik majd bármi áron megszabadítják e csodálatos országot és népét az „idegen erőktől, érdekektől és elnyomástól”  – legyen az Brüsszel, Strasbourg, Iohannis, Cioloș, az ellenzék általában, ügyészségek, titkosszolgálatok, Soros lefizetett tüntetői és más, az országot lejárató, egységbomlasztó ügynökei, a nemzetközi vállalatok.

És ha már a megmentésen fáradoznak, egyúttal igazságot is tesznek, ehhez pedig elengedhetetlen egy közkegyelemről szóló sürgősségi rendelet elfogadása – ez állítólag készül is Iustitia minisztériumának boszorkánykonyhájában –, amivel sok-sok ártatlanul meghurcolt honfitárssal – és magukkal – szemben róják le kötelességüket. Feltételezhető, szintén a megváltást szolgálja, hogy Dragnea és társai egyúttal a spanyolviaszt is feltalálták sebtében, két év kormányzás után ráébredve: túl sok a lebzselő hivatalnok, az állami ügynökség, egyáltalán a bürokrácia, hát ezért nincs autópálya, felemelkedés, jólét, és amit csak akar a nép.
Hogy mennyire érdemes komolyan venni Dragnea szavait, kérdéses. A jövő évben két választás elé nézünk, és a kampányt időben el kell kezdeni. Beszéde közfelkiáltással is megerősített zárszavait viszont nem árt megfontolni: nem hódolnak be, tovább menetelnek és győzni fognak. Bármi áron?