Ezt egy közel húszéves önkéntes múlttal rendelkező, szintén fiatalos segítő, Székely Róbert, a Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi munkatársa mesélte. Ha szükséges – folytatta –, a máltások hét végén fát vágnak egy idős, zaláni bácsinál, aki már járni is egyre nehezebben tud, s ha éppen meleg teát és szendvicset kell vinni az utcán maradt hajléktalanoknak, akkor azt teszik, függetlenül attól, hogy éppen advent vagy karácsony van. És közben mindannyian tudják, szociális téren nincs haszon, nincs profit, az elesettek felkarolása mellett az egyedüli nyereség a segítők elégtétele, megnyugvása és jó lelkiismerete.

S hogy mi mindent cselekednek – nem csak beszélnek, hogy ezt vagy azt kellene vagy lehetne tenni, ha ez vagy az teljesülne! –, bárki megtekintheti közösségi oldalukon. Máltai Ifjúság Sepsiszentgyörgy – ez profiljuk neve, és ott szépen sorakoznak a fényképek az eseményekről. Megszervezték a hagyományos, idősek karácsonyát a Kónya Ádám Művelődési Házban: „Hogy az ünnep varázsát belopjuk minden szépkorú személy szívébe – írják a Facebookon –, legkisebb gyermekcsoportunk tagjai, a Sasik ünnepi műsorral készültek. Gyönyörű énekekkel és kedves versekkel köszöntötték a megjelenteket, akik igazán hálásak voltak ezekért, szem nem maradt szárazon. A műsor végéhez érve az önkéntesek süteményeket osztottak az ott ünneplő száz idősnek, az ajtó mellett elhelyezett karácsonyfa alatt pedig mindenkire várt egy-egy ajándék”. De gyermekcsoportjaik tagjai felkeresték a lemhényi és a kézdiszentléleki idősek otthonát is, Mikulás-járás idején pedig szintén egy nemes célért dolgoztak, „a kis máltás önkéntesek karácsonyfadíszeket készítettek, amelyekkel a Hajléktalanok Éjjeli Menedékhelyén elhelyezett fenyőt öltöztetik fel”.

Hasonló jótevők a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet fiataljai is Sepsiszentgyörgyön, Erdővidéken, Háromszéken egyaránt. Az unitárius ifjúsági szervezet tagjai karöltve a Gondviselés Segélyszervezettel üzletekben adományokat, tartós élelmiszereket gyűjtenek a nélkülözőknek. Meleg vacsorát visznek az otthontalanoknak, megunt téli kabátokat aggatnak ki a megyeszékhelyi unitárius templom elé, akinek szüksége van rá, felpróbálhatja, s ha szükséges, viheti, az övé. Cselekedeteik, hasonlóan az előbbi civil szervezethez, közösségi oldalukon követhetők, fotókkal, bejegyzésekkel. Felkeresték a megyeszékhelyi Zathureczky Berta öregotthont, ahol az ott élőknek bemutattak egy rövid előadást, „énekkel, verssel és boldogsággal kívántunk kellemes karácsonyi ünnepeket”.

A jó hír az, hogy nem csupán e két fiatalos szervezet tagjaiból áll térségünkben a jótékonykodók serege. Az egészben az a legszebb, hogy miközben lelkiismeretükre hallgatnak, nem hivalkodnak, nem akarnak hírekben megjelenni, hanem teszik a dolgukat csendben és elkötelezetten, és aki mégis kíváncsi rájuk, követheti őket közösségi oldalaikon. És hogy ebbe az önkéntes munkába egészen zsenge korúak kapcsolódnak be, s olyasmire pillanthatnak rá, amivel diákok, gyermekek rendszerint nem találkozhatnak, nem csupán tapasztalatot, hanem tanulságot is jelent. Hiszen kevesek segíthetnek bár lelkiekben egy-egy öregotthon lakóin, kevesek szolgálhatnak fel főtt ételt a hajléktalanok szálláshelyén. És akik ezt jó szívvel és jó lélekkel teszik, vélhetően azt is felismerik, sem karácsony előtt, sem máskor nem az a legfontosabb, hogy diákként ismerjék a legújabb telefonokat, illetve luxusautókat, hanem hogy kissé többet tudjanak életterükről s a körülöttük élőkről. Hogy együtt érző gyermekként töprengjenek akár azon, jut-e mindenkinek egy falat kenyér, nem csupán adventben, hanem az év bármely napján.

Mennél többen teszik fel ezt a kérdést – és nem csupán zsenge korúak –, annál nagyobb az esély, hogy zilált világunk bár egy picikét változzék, kissé elviselhetőbbé váljék.