Az Eugen Orlando Teodorovici pénzügyminiszter által ismertetett intézkedéscsomag derült égből villámcsapásként érte a hazai vállalkozói környezetet annak ellenére is, hogy gazdasági elemzők jó ideje kongatják a vészharangot: fenntarthatatlan a szocialisták által ígért és vállalt bér- és nyugdíjemelések üteme, magyarán nincs annyi pénz az államkasszában, amiből fedezni lehet a kiadásokat. Nem véletlen, hogy késik az állami költségvetés elfogadása: valahonnan mégiscsak elő kell teremteni a pénzt az ígért fizetésemelésekre – lehetőleg anélkül, hogy az államháztartási hiány elszállna. S minthogy a gazdasági növekedés üteme önmagában nem elegendő a kiadások fedezésére, a kormánynak nem nagyon maradt más választása, mint újabb adók és sarcok kivetése révén többlet bevételre szert tenni.

Mindezt lehetőleg úgy becsomagolva, mintha csakis és kizárólag az egyszerű polgárok érdekét szolgálná. Ezért a gazdaságpolitikai nyelvben igencsak szokatlan, kemény szavak használata, mint például a kapzsisági illeték a bankok megadóztatása kapcsán, felső határ megszabása az energia árára – első hallásra csupa szépen csengő szólam, mely afféle modern betyár, 21. századi Rózsa Sándor vagy Robin Hood szerepkörében tünteti fel a pénzügyminisztert és a kormányt.

Miközben pedig a pénzügyminiszter nem több Liviu Dragnea hű alattvalójánál, aki villámgyorsan gazdasági intézkedésekké konvertálta a pártelnök vasárnap elmennydörgött, bank- és multiellenes,  konspirációs elméleteit, melyekkel valójában a készülő amnesztiarendeletről akarta elterelni a figyelmet s igyekezett megnyerni a lakosság rokonszenvét. Hogy a hirtelen bejelentett csomag teljes káoszhoz vezetett, hogy pár óra alatt több milliárd lej párolgott el a tőzsdén, hogy a gazdaság egészében úrrá lett a bizonytalanság, hogy az intézkedések hatásait hosszú éveken át megérezzük majd, az szemmel láthatóan nem érdekli az újkori Robin Hoodokat.