Abban a régi időben a pásztorok kint legeltették a nyájakat a mezőkön, és maguk is ott aludtak a szabad ég alatt az állatokkal. Egy szép csillagfényes éjszakán Betlehemtől nem messze megfényesedett az ég, és a pásztoroknak megjelent egy ragyogó angyal. Annyira megijedtek ezek a szegény pásztorok, hogy ijedtükben mind a földre borultak. De az angyal vigasztalta őket, és így szólt hozzájuk:
– Ne féljetek, nagy örömhírt hozok most nektek! Megszületett az üdvözítő Úr, Krisztus! Menjetek Betlehem városába, ott találjátok egy szegény istállóban, jászolban fekszik, barmok közt nyugszik.
Akkor nagyon megörültek a pásztorok, így hát mindjárt fölkerekedtek, hogy menjenek imádni a kis Jézust. Volt köztük egy szegény kisbojtár. Gyerek volt még, nem volt semmije, nemrég állott be a szolgálatba. Könyörgött a juhászgazdának:
– Gazduram, vigyél el engem is, nagyon szeretném látni a kis Jézust!
– Hát, jól van, gyere! De nem tudom, mit hozol magaddal, mert tenéked nincsen semmid. No, nem baj, majd meghúzódsz hátul, azért lássad te is a Megváltónkat!
Azzal elindultak. Mikor elmentek, ki mit tudott, vitt magával ajándékot a kis Jézusnak.
Egyik egy báránykát, a másik egy gidácskát, a harmadik egy kerek sajtocskát. Volt, aki jó meleg gyapjúcskát, volt, aki szép kis subácskát. Amije volt, azt. Csak a kisbojtár nem tudott vinni semmit se.
Mikor odaértek, köszöntötték az Úrjézust:
– Üdvöz légy, kis Jézuskám, született Messiás, hoztam felségednek egy báránykát!
Ment a másik pásztor:
– Üdvöz légy, kis Jézuskám, született Messiás, hoztam felségednek egy fényes szőrű gidácskát!
Ment a harmadik pásztor:
– Üdvöz légy, kis Jézuskám, született Messiás, hoztam felségednek egy szép kerek sajtocskát!
Ment a negyedik pásztor:
– Üdvöz légy, kis Jézuskám, született Messiás, hoztam felségednek egy kis meleg gyapjúcskát!
Ment a ötödik pásztor:
– Üdvöz légy, kis Jézuskám, született Messiás, hoztam felségednek egy cifrán hímzett subácskát!
Mikor a kis bojtárgyerek köszöntötte az Úrjézust, így szólt:
– Hát én nem tudtam hozni neked ajándékot, nagyon szegény szolga vagyok. De ígérem, édes Jézusom, hogy ezentúl a te szolgád leszek!
És a kis Jézus a két csöpp karját feléje tartotta, nevetett, olyan örömmel fogadta a bojtár ajándékát.
Ez volt neki mind közül a legkedvesebb.
(Magyar legendamese)