Dózsa György falujában is mindenki az ünnepre készült. A szenvedeje kifejezést – a szenteste megnevezése – itt is ismerik, a néprajzosok mondják, hogy a legmaradandóbban a bukovinai székelyek őrizték meg. Magukkal vitték a Bácskába, onnan Tolna-Baranya vidékére is. Valamiféle ünnepi csend ülte meg látogatásunk idején Dálnokot. Az asszonynépség a konyhában, a férfinép az udvarokon szorgoskodott, az iskolások karácsonyi műsorral léptek fel.
Csupa ünnep az év vége
Erről beszéltünk Marosi Károllyal, Dálnok hétszáz lelket meghaladó református gyülekezetének lelkipásztorával.
– Jót is kell hogy hozzon Isten az ő segedelmével a mi népünknek zivataros századunk második évtizedének a végén. Ebben hinni és remélnie kell egy lelkésznek. 2018-ban örömben is volt részünk – tájékoztatott –: hatszázezer eurós pályázatot nyertünk műemlék templomunk teljes felújítására, s így következhet az egyház tulajdonába került Lázár–Beczásy-kúria megújítása, az azt övező arborétum szakszerű rendezése is.
Lélekben felkészülve élték meg a dálnokiak a szeretet ünnepét. Az említett kúria vallástermében ima és igeolvasás mellett gyúltak ki a gyertyák és a jelképes fények. A Megváltó születésére várakozók advent idején négy vasárnapon át vallásos lelki eledelben részesültek. Szenvedeje napján mindent a hálaének uralt. S mert az egyházközségben sajátos módon zeneoktatás is zajlik, a lelkész és a zenetanár-kántor által betanított énekszámok a gyerekek verseivel váltakoztak, az angyal pedig ide is elhozta szeretetcsomagjait. A helybeli iskolások karácsonyesti színpadi műsora számunkra is meglepően szép és szórakoztató volt.
Az iskolásoké volt a főszerep
Zsőgön Emília, Szőcs Zsuzsa és Nyircsa Klára tanítónők más-más elképzelésben alkalmazták színpadra az alsósok pásztorjátékait, a felsősök pedig Jókai Mór Melyiket a kilenc közül? című elbeszélését mutatták be Bandi Tímea és Kerti József tanárok rendezésében. A szereplők együtt örvendtek a sikernek, aztán meg az önkormányzat karácsonyi csomagjainak.
Bonda Annamária igazgatótól az iskola dolgai felől érdeklődtünk, hiszen Dálnokon decemberben zajlott az Iskola másként program. Vendégelőadóként fogadták a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesületet, sikeres volt a tanulók minifőzőversenye, tanulójuk, Bartók Réka pedig dicsérettel tért haza egy mesemondó-vetélkedőről. Iskolájukat meglátogatta a Budakeszin lakó dr. Darkó Jenő történész, az intézmény névadójának, a tudós Darkó Jenőnek az unokája.
Vendégük volt: dr. Darkó Jenő
Sajnos, az óvoda épületének felújításában a községvezetésnek nem sikerült előrelépnie. A közbeszerzésen meghirdetett munkálatot egy kivitelező sem vállalta.
– Megfutottak azóta az árak – jegyezte meg Bartók Ede Ottó polgármester –, a rendelkezésünkre álló pénzalapot fel kell majd pótolnunk. Kézdialmás és Ozsdola év végi jussából felajánlott Dálnoknak 65 ezer lejt, s mert ezt csak fejlesztésre használhatják fel az új évben, lehet, hogy azt az óvoda felújítására fordítják.
Visszapillantó
Számadó visszatekintésre kértük Bartók Ede Ottó polgármestert és Bangyán Sándor alpolgármestert. Mire tudtak pontot tenni a fogyó esztendőben, milyen munka maradt jövőre, s mi az, amihez az új esztendőben szeretnének hozzáfogni? – kérdeztük.
Elmondásuk szerint nagyon hátrányosan érintette a községvezetést a szűkös költségvetés, ami éppen fele volt a tavalyinak, s így nagyon sok mindenről le kellett mondani. December végén kaptak annyi kormány-segélyt, amelyből sikerült törleszteni a legszükségesebbeket: a hivatal működési költségeit és a mindössze hét alkalmazottból álló személyzet fizetését. A beteljesült álmok közül a legsikeresebb is csak a százat kevéssel meghaladó helyi katolikus filia kápolnájának részleges befejezése volt. Még belső munkálatok szükségesek, sok külső munkálat is hátravan, sajnos, anyagi segítséget erre Gyulafehérvártól sem kaptak.
Befejezésre vár
Új harangra is szükségük van a dálnoki katolikusoknak. Harangjuk ugyanis, amelyet Lönhart Ferenc püspök öntetett 1890-ben saját költségére Segesváron, hangját veszítette. A kápolna leendő védőszentje az 1619-ben vértanúhalált halt kassai hősök egyike, Pongrácz Szent István lesz, aki nem tagadta meg katolikus hitét, és nem fogadta el a kálvini hitújítást, a reformációt.
Sikerként könyveli el a községvezetés, hogy haladtak a ravatalozó építésével. Ennek befejezésére jövő tavasszal nyílik lehetőség. Dálnok ivóvízhálózatát látogatásunk napján adták át: a természetes források felfogott vizét a hozam növelése céljából a volt állami gazdaság fúrt kútjából pótolták. Ha van ivóvíz, kell szennyvízcsatorna is – szól a rendelkezés. Erre azonban a kis lélekszámú települések önállóan nem pályázhattak. Így született az a megoldás, hogy közösen pályáztak Csernáton községgel, ahol bővíteni szeretnék a meglevő hálózatot, és egyben kiépíteni a két település között elhelyezkedő Albis szennyvízcsatorna-rendszerét is. Ennek a többéves munkálatnak az összköltsége 2,5 millió euró. A kivitelezésére szánt pénzösszeg 30 százaléka már meg is érkezett – jelezte a polgármester. Ha minden az elképzelések szerint alakul, tavasszal beindulnak a munkálatok. Más Kovászna megyei községvezetőkkel egyetemben a gyulafehérvári pályázatkezelő hatóság a magas értékű pályázat elnyerése okán elismerésben részesítette Dálnok polgármesterét.
Egy éve vajúdik egy kotró-rakodó beszerzéséről szóló pályázatuk is – folytatták a községvezetők, akik a helyiekhez hasonlóan maguk is bosszúsak, hogy sok helyen taposni kell még a sárt, mert az önkormányzatnak egy kocsi kavicsra sem futotta, a kátyús aszfaltos útszakaszokat sem sikerült megfoltoztatni, s hasonló nehézségek okán sántít a közvilágítás is: pénzhiány miatt még az utcai égőket sem sikerült kicserélni. Bár lett volna erre igény Dálnokon, ebben az esztendőben a falunap megszervezése is gondot okozott.
– Mindezek után még az is bekövetkezhet, hogy a kies országunkban manapság divatba jött összeférhetetlenségi hercehurca miatt felfüggeszthetik önt is polgármesteri tisztségéből.
– Valóban így van, perbe fogott az összeférhetetlenségi ügynökség, és május 28-án dönt az ügyemben a bukaresti legfelső bíróság. Nekem egy hivatalos engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozásom van, mezőgazdasági javakat termelek, de azokkal nem kereskedem – ez volna a vád –, semmilyen forgalmazó társaságnak, cégnek nem adtam el terményeimből, ami bizonyítható.
Év vége a gazdaságban és a konyhán
Ifjabb Nyircsa András bennvalója amolyan háromszéki oázis. Tágas-levegős, dombra menő területén régi és új lakás, melléképület áll. Senki nem hinné, hogy mezőgazdász, termelő fészke ez, erőgépei, javítóműhelye ugyanis szülei szomszédságában található, hiszen a fiú – a jelenkor parancsainak eleget téve – édesapja szakmáját folytatja, nem kevés sikerrel.
– Milyen volt a fogyó esztendő a termelőnek? – kérdeztük.
– A kezdet a gabonafélék szempontjából egy keveset kedvezőtlen volt a csapadékhiány miatt – felelte –, de a jobbacska esők éppen akkor érkeztek, amikor kötött a pityóka, amely a háromszéki termelőknél húzóágazat. Három fajtát termesztettem idén, két régebbit és egy újabbat, a holland Evolutiont, de mind a három megfizette a rá fordított gondozást-kezelést. Maradva a húzóágazatnál: ez a magyarázata annak, hogy felső-háromszéki viszonylatban a krumplitermelők sikeresen tudták értékesíteni fölös terményeiket.
Nyircsa András
– Milyen a vetésforgó? Zöldséget termelnek-e a földeken?
– A krumpli helyére búza került, utána repce következik. Sajnos, a búzavetés idén nem kapott elég csapadékot, bővebben kellene eső, vastag hótakaró. A talaj mélyebb rétegeiben kevés a nedvesség. Zöldségfélékből a hagymára összpontosítottunk, egy holland fajta dughagymára, amelyben nem csalatkoztunk. Ötsoros géppel vetettük el ágyásokban. Idén nagy kereslet volt a hagymafélék iránt, ezt tudtuk értékesíteni a leghamarabb, a 2018-as esztendő ugyanis valamiért nem kedvezett a hagymatermesztésnek – mondotta Nyircsa András, akit nem hangolhat le semmilyen sikertelenség: aki itthon rakott fészket magának, itthon teremtett megélhetést, annak állnia kell a megpróbáltatásokat.
Nyircsa András szomszédjában, a dálnoki Veress család öreg házában Veress Máriát kerestük fel, aki idősödő korában sem tud megválni a fakanáltól. Ahol népesebb társaságnak kell meleg ételt készíteni – mondták –, Marika néni ott van.
– Ön konyhaművész hírében áll – indítottuk a párbeszédet.
– Nem nehéz annak lenni. Bákó megyei magyar csángó asszony vagyok, ide hozott a sors a dálnoki állami gazdaságba, ott dolgoztam a konyhán hosszú évekig, amíg tönkre nem tették azt a kitűnő gazdaságot. Volt, ahol gyakorolni a sütés-főzést! Itt kerültünk össze az urammal éppen 42 esztendeje, itt alakítottunk családot.
– Mi szokott lenni karácsonykor az ünnepi főétel? – kérdeztük.
– Orjasból laskaleves házi tojásos laskával! A husikát tormával vagy ecetes hagymával szeretik, jöhet utána a disznósült, de nagyon fontos a zsíros pityóka, amely akkor isteni, ha a sült után maradó rozsdás zsírba forgatjuk bele. Desszert a régieknél a kalács volt. Azt tartották, hogy kilencszer át kell ereszteni a szitán a lisztet, hogy finom legyen! Leányom van, két unokám, vejem dálnoki.
– Kapja-e el néha még a honvágy?
– Igen, de megyek haza Szőlőhegyre. Él még édesanyám. 87 éves, és sokszor beszélt a Duna Televízióban az ottani életről. Jól van ez így, csak rosszabb ne legyen...
